A permakultúra az angol
permaculture szó átvétele, ami permanens (permanent) és a mezőgazdaság
(agriculture) szavak összetételével keletkezett. A permakultúra új
megközelítést kínál a fenntartható gazdálkodás, kertészkedés és élet
gyakorlatához.
A permakultúra a
természeti ökoszisztémák megfigyeléséből indul. Az így nyert tudást
felhasználva mesterséges ökoszisztémákat tervezhetünk, amelyek az emberi
igényeket szolgálják a természeti környezetet rombolása nélkül. A permakultúrás
gazdaságok a növényeket, állatokat, tájakat, szerkezeteket és az embereket
olyan együttműködő, szimbiotikus rendszerbe integrálják, ahol az egyik elem
terméke a másik elem szükségleteit elégíti ki.
A beállt permakultúrás
rendszer minimális anyaggal, energiával és munkaráfordítással üzemeltethető. A
"hulladék" erőforrásokat visszaforgatja a rendszerbe, és
minimalizálja a szennyeződést. A hasznos és jól jövedelmező fajták bevonásával
az emberi szükségleteket hatékonyan szolgálja. A permakultúrás rendszert
változékonyra, több tényezősre tervezik, így ha valamelyik tényező kiesik,
akkor a rendszer elég stabil, és rugalmasan tovább tud fejlődni. Ez a hosszabb
távú gazdasági stabilitás szempontjából nagyobb lehetőséget biztosít, mint a
hagyományos rendszer.
A permakultúrát a 70-es
végén Ausztráliában fejlesztette ki Bill Mollison és David Holmgren. Azóta
összenőtt az alternatív grassroot mozgalmakkal. A permakultúra olyan
egyedülálló keverék, amelyet hagyományos gyakorlati megoldásokból és tudományos
tudásból, időtlen bölcsesésségből és innovatív ötletekből, időtálló
stratégiákból és a világ különböző részeiről összegyűjtött információkból
állítottak össze. A bemutató gazdaságok hálózata átöleli a világot.
Permakultúrás
rendszereket minden méretben hoztak létre, farmoktól apartmanokig, nagy
gazdaságoktól az elővárosokig, és megtalálhatók városokban, kertekben,
iskolákban és közösségekben. Minden klíma alatt sikeresnek bizonyultak, legyen
az trópusi, sivatagi vagy óceáni jellegű.
A modern mezőgazdaság válaszút előtt áll. Figyelemre
méltó termelékenységet valósítottunk meg, de nem számoltunk a jelen
mezőgazdasági gyakorlatának néhány következményével. A talaj eróziójának, a
vízszennyezésnek és a gazdasági bizonytalanságnak és a családi gazdaságok
elsorvadásának az árát még ezután kell felmérni. Egyre jobban tudatában
vagyunk, hogy változtatnunk kell a gondolkodásmódunkon és a gyakorlatunkon.
Ahelyett, hogy a természeti erőforrásokat a legvégsőkig kimerítenénk, értsük
meg inkább a természetet, osztozzunk a bőségében, és segítsük a működését.
A sok ember felismeri, hogy a rövidtávú
nyereségek figyelésén túl a modern mezőgazdaságnak a jövő megalapozása kell
összpontosítani, be kell fektetni a jövőbe.
Változtassuk át a
problémákat lehetőségekké, és a látszólagos szennyeződéseket erőforrásokká !
Például, a pangó trágyalé szennyezi a talajvizet. Az állattenyészetek és
tejgazdaságok megakadályozhatják ezt a szennyeződést, és növelhetik a
bevételeiket, ha a trágyát komposztálják, biogilisztát tenyésztenek rajta, és
eladják a gilisztát és a kész komposztot egyaránt:
Ez a pamflet a
permakultúra alapelveinek és speciális stratégiáinak olyan alkalmazásait
mutatja be, amelyek hasznosak lehetnek gazdálkodásnak, a kertészkedésnek, és
segíthetnek fenntarthatóan élni.
A permakultúrás tervezési alapelvek
A természeti
rendszerek megfigyelve megtanulhatjuk, hogyan utánozzuk a természetet, és
hogyan hozhatunk létre olyan mesterséges ökoszisztémákat, amelyek termelékenyek
és nem környezet szennyezőek.
A permakultúra egy
tervezési rendszer. A természeti ciklusokat, energia- és erőforrásokat gondosan
megfigyelve olyan rendszereket tervezhetünk, amelyek utánozzák a természetet,
és elfogadják az életet a maga valójában. A terv kivitelezése után a rendszer
már nagyrészt önfenntartó. Alapvető emberi szükségleteket kielégítő minőségi
élelmiszereket, rostanyagot és energiát termel.
Az ebben a pamfletben megfogalmazott tervezési
alapelvek egyetemlegesek. Alkalmazásukkal mesterséges ökoszisztémákat
tervezhetünk bárhol a Földön, városokban, sivatagokban, farmokon, vagy egy családi
ház kertjében. A tervezést a házzal vagy más gyakran használt területtel
kezdjük, majd kifelé haladva az egész területre kiterjesszük. A permakultúrás
tervezés alkalmazkodik az adott mérethez, és biztosítja az emberi energia és az
erőforrások legjobb felhasználását anélkül, hogy bármelyiket is kizsigerelné.
Az alábbiakban bemutatott különféle stratégiák
hasznosak lehetnek a gazdaságokban, kertekben és otthonokban. Az egyes
területeken különböző életformát folytatnak és dolgoznak. Ennél fogva a jó tervezés
egyedi, és kreatívan alkalmazkodik az egyes rendszerek szükségleteihez és
körülményeihez.
A koncepció és az etika
A
természetben
A természet mindig gondoskodik a földről, gondoskodik
az emberekről, és befektet a jövőbe. Ez egy olyan alapvető etika, amelyre
a stabil és fenntartható jövőt alapozhatunk.
Az utánzat
Az alapvető permakultúrás etikából meghatározott
célok, értékek és szándékok származnak, és belőlük viszont tiszta képet
alakíthatunk ki a megalkotni szánt rendszerről.
Például, a gazdálkodók azzal erősíthetik emberi
oldalt, hogy a piac orientált kertjeiket Közösség Támogató Mezőgazdaság (KTM)
projektté alakítják. A KTM gazdaságokhoz csatlakozó helyi családok részesedést
fizetnek be az éves termelési költségek fedezésére, amiért cserébe minden héten
megkapják a termés egy részét. A tagok osztoznak a gazdálkodókkal a kockázatból
és a haszonból. Szükség esetén munkával is besegítenek, és minden terményre
piacot biztosítanak. Cserébe nagy választékban friss, érett, minőségi, helyi
termékéket kapnak az egész év folyamán. A gazdaságnak nyújtott segítséggel a
tagoknak lehetőségük nyílik, hogy természettel és más tagokkal kapcsolatot
teremtsenek.
Így az emberekről való gondoskodás etikája segíti a
gazdálkodókat abban, hogy a bizonytalan piaci helyzetüket stabil gazdasági
vállalkozássá és közösségtámogatássá alakítsák át.
A helyszín megfigyelése és az
elemzése
A természetben
Ha türelmesen és alaposan megfigyeljük az évszakokat
és az időjárási szélsőségeket, akkor megtanulhatjuk azt, hogyan működjünk együtt
a már a helyszínen dolgozó természeti erőkkel. Az emberi tényezőket
beilleszthetjük a természeti környezet egyes részeibe, és ezzel maximális
hatékonyságot érhetünk el úgy, hogy közben sok területet meghagyhatunk vad
állapotában.
Az utánzat
A lejtők, a tájolás és a szektorok
megfigyelése a helyszíni elemzés döntő eleme. Még egy kis lejtő is
meghatározhatja a területen átfolyó energiát és tápanyagokat. A gravitáció
segítségével vizet és más anyagokat mozgathatunk a lejtőn. A nap tájolása
eltérő viszonyokat teremthet minden egyes lejtőn. A tájolást kihasználva
különféle növényeket termeszthetünk. A napot, az esőt, a vadállatokat, az
erdőtüzeket és más egyebek szerinti természeti szektorokat a helyszínen
átáramló energiák és tápanyagok határozzák meg. Maximálhatjuk a nap és az eső
kihasználását ezeknek az erőforrásoknak a felfogásával, míg a vadállatokat vagy
erdőtüzeket elterelve problémákat és baleseteket előzhetünk meg.
Például, egy déli fekvésű gazdaságban a természeti
hatások elemzése után egy erdősávot tervezetünk a terület északi oldalára.
Télen a fák meg fogják védeni a házat a vad szelektől, és egy napöblöt
képeznek. Nyáron felfogják a viharok felesleges csapadékát, és árnyékuk védi az
épület nyugati oldalát a forró délutáni naptól. A növényzet élőhelyet nyújt a
madaraknak és a méheknek, és gyümölcsöt, tűzifát és más hasznos termékeket ad.
A viszonylagos elhelyezkedés
A
természetben
Az élőlények olyan
előnyös kapcsolatokat alakítanak ki, ahol az egyik elhelyezkedése a másik
igényeit szolgálja. Például, egy száraz forró területeken is szépen növekednek
a ribizli bokrok a diófák félárnyékos oldalán. A forró nyári naptól védő árnyék
ez segíti a bokrokat, hogy a megőrizhessék a nedvességet és a több gyümölcsöt
teremjenek.
Az utánzat
Támogatjuk az előnyös
kapcsolatokat az egyes elemek olyan elhelyezésével, ami lehetővé teszi, hogy
segítsék egymást. Ez csökkenti a külső szükségleteket, ebbe beleértve a munkát,
ami a rendszer karban- tartásához szükséges. Ez a felhasználatlan végtermékeket
is, amelyek egyébként mint szennyeződések jelennének meg.
Például, a házunk déli
külső falához az eresz alá egy télikertet telepítünk. Előtte egy tő menta virul
a napos és nedves környezetben, ahol felfogja a tetőről lefolyó vizet és
gátolja az eróziót. Az erős rovar-riasztó illatát besodorja az üvegházba a
belső felmelegedés keltette természetes huzat, és valamennyire elriasztja
káposztalepkéket és néhány más kártékony rovarokat.
Több elem minden feladatra
A természetben
A fontos feladatokat gyakran több mint egy elem támogatja.
Például, a széndioxid megkötése alapvető feladat a bolygónk életében. Ezt sok
elem szolgálja, a fák, a növények a talaj mikroorganizmusai és a planktonok az
óceánban
Az utánzat
A tartalék összetevők a rendszert rugalmassá teszik,
biztosítják a túlélést akkor is, ha valamelyik összetevő kiesik.
Egy üvegházban, például, a fűtés kritikus feladat.
Napközben a nap felesleges melegét olyan masszív anyaggal lehet elnyeletni,
mint pl. a kövezet vagy a víz, amely kibocsátja a hőt éjjel.
A meleget bevezethetjük a termőágyak alá is, ezzel
kihasználjuk az az ágyasok hőtömegét. Az északi falat a hegyoldalnak
támaszthatva vagy a lakóház oldalához kapcsolva megvédjük az üvegházat az
időjárás elemeitől. Vagy szigetelhetjük az északi falat egy komposzt-halommal vagy
egy szaunával, és a nyugati falat egy csirke óllal védhetjük. Az üvegház
szellőzését megoldhatjuk úgy, hogy forró levegő kapjon a szaunából vagy meleg
megszűrt levegőt a csirke ólból. Az éjszakai hőmérsékletet szigetelt dupla
üvegezéssel és redőnyökkel óvhatjuk. Ezeknek az elemeknek mindegyike hozzájárul
az üvegház hőmérsékletének az általános működtetéséhez.
Több feladat minden elemre
A természetben
A rendszer minden összetevője több feladatot lát el,
összekapcsolódva sok más elemmel. A madarak, például, húst, tojást, trágyát,
tollat, széndioxidot, metánt és meleget biztosítanak a környező többi
életformának.
Az utánzat
Többszörös kapcsolatban álló elemek bevonása segít
megerősíteni az élet szövetét. Például, a legelő köré ültetett akácfáknak több
hasznos feladata van, amikor is a sűrű, tüskés ágaik megakadályozzák, hogy az
állatok elbitangoljanak. A fák gyorsan szélfogó erdősávvá növekszenek, megvédik
a jószágot a hideg széltől és forró naptól, amivel csökkenttik a takarmány
szükségletet. A kiritkított fák törzsét kerítés oszlopnak használhatjuk. A
szikes földekre telepített fák csökkentik a talajvízszintet, és így védik a
növényzetet felesleges sótól.
Az akác nitrogént köt meg a talajban, ezzel táplálja a
környező növényzetet. Madaraknak és a méheknek otthont és táplálékot adnak.
Diófák mellé ültetve megköti azt a mérgező hatást, amit a diók a több
növényfajra gyakorolnak. Egy ausztráliai állattenyésztési rendszerben az
állatokat az akác fehérjében gazdag termésével etetik, amikor más takarmányból
szűkösen állnak.
Biológiai erőforrások
használata
A természetben
Az élet önmagát felhasználva még több életet teremt.
Az állatok, a rovarok, a növények és a mikrobák világának elemei egymást táplálják.
Egy rendszerben az élet idővel növekszik, ahogy a napból energiát nyer, majd
azt tárolja az élő szövetekben, és a holt ásványokat szerves vegyületekké
alakítja.
Az utánzat
Ha biológiai erőforrásokkal helyettesítjük a
szervetlen anyagokat, akkor a rendszer általános egészsége és jövedelmezősége
idővel növekedhet, és egyre kevesebb külső utánpótlásra lehet szükség.
A drága, mérgező és nem-megújuló forrásokra alapozott
műtrágyákat biológiai erőforrásokra cserélhetünk, amelyek a hely termékenységét
növik. A talajt organikus anyaggal táplálva segíthetünk, hogy a talaj egy
egészséges, eleven szervezetté váljon, ami aztán táplálja a terményeinket. A
giliszták és talajmikrobák szaporodását állati és zöldtrágyával, valamit a
termény maradványok beforgatásával segíthetjük. Pillangós talajtakaró növények
termesztésével pótoljuk a nitrogént, és védjük a talajt a naptól és az
eróziótól a parlag időszakban. Levelekkel vagy szalma mulcs alkalmazásával
ugyancsak védjük a talajt, gátoljuk a gyomosodást, és növeljük a
termékenységet. Aratás után ki lehet engedni a teheneket a tarlóra, ezzel
takarmányozzuk őket, és közben trágyázzák a földet.
Az energia és a tápanyagok
körforgása
A természetben
A helyi rendszerbe bekerülő energia és tápanyagok újra
és újra megfordultnak a rendszerben, mielőtt végleg elmennének. Vegyünk például
egy csepp vizet: Lehullva elnyeli a föld, majd onnan felszívja egy növény
gyökere. A növényt megeszi egy mezei pocok, amit egy róka eszik meg, amely
aztán a székletével visszaküldi a vizet az erdő földszintjére. Innen újra a
talajba, ahonnan felszívja egy fa, amely elpárologtatja a levegőbe, ahonnan
majd elsodorja a szél.
Az utánzat
Az energia és a tápanyagok gyorsan áthaladhatnak a
helyen. Tárolással lelassítjuk az áramlásukat, és így a rendszernek lesz ideje
befogni őket. Vegyük például az övárkokat, vagy közismertebb és népszerű
nevükön a szválikat, amelyek lényegében a domb oldalvonalát követve kiásott
sekély csatornák. Az övárok lelassítja a zivatarok vizének az elfutását,
gátolja a víz eróziós hatását, és időt biztosít a víz talajba szivárgásához.
Levelek és gallyak formájában további tápanyagokat köt meg az övárok, amelyek
majd mulcsot képeznek, és a talaj szerves anyagává válnak. Az övárok vagy a
töltésére telepített gyümölcsfák és más termények jó érzik magukat fognak a
begyűjtött víznek és tápanyagoknak köszönhetően. A termények és az ökoszisztéma
általános egészsége is javulni fog.
Az természetes szukcesszió
A természetben
Amikor valami felsérti az erdőt , és elpusztítja a
növénytakarót, akkor a természet szívós és igénytelen növényeket küld a seb
gyógyítására, amelyeket mi egyébként gyomoknak is szoktunk nevezni. Ezek a
növények gátolják a talaj erózióját, nitrogént kötnek meg, mulcsot képeznek,
tápanyagokat hoznak fel a talaj mélyebb részéből, és helyre állítják a talaj
mikroorganizmusainak a finom egyensúlyát. Idővel a talaj már évelőket,
bokrokat, indás növényeket és átmeneti fafajokat is táplálni tud. Végül a
feltételek kedvezőek az un. Érett fafajoknak is lesznek, és ezzel beérett egy
egészséges erdő.
Az utánzat
Parkosítás során felgyorsíthatjuk a természetes
szukcessziót, ha sok hasznos növény fajtatát egyszerre telepítünk, és hagyjuk,
hogy a természetes fejlődésük végbe menjen. Gondosan figyelve a természetes
fejlődésre eligazgatjuk a rendszert a beéréséig.
Vegyünk például egy túllegeltetett, kopár mezőt, ahol
egy hasznos zsizsik fajta elterjesztésével megfékezhetjük a bogáncsokat. Éves
és évelő pillangós növények telepítésével nitrogént kötünk meg a talajban.
Olyan hasznos fajtákat vethetünk, mint a lucerna vagy a lóhere, amelyek
segítenek a hatékony és önfenntartó rendszer kialakításában. A megújulási
folyamat beindulását segítjük, ha néhány pionír fafajtából telepítünk sövények
mellé. Legközismertebb ilyen fajta az akác, de nem árt óvatosan bánni vele,
mert nagyon szeret terjeszkedni. Bár a mezőt eleinte védeni kell az állatoktól,
idővel ismét alkalmas lesz legeltetésre, és mellette még tűzifát, évelő
növényeket és gyümölcsöt terem.
Gyarapítsuk a sokféleséget
(avagy a maximalizált diverzitás)
A rendszer belső sokféleségét nem az összetevőinek a
száma jellemzi, hanem az összetevők közötti szimbiotikus kapcsolatok a száma. A
többszörös társulások az mindegyik életformát tápláljuk, így az egész rendszer
stabilabb és rugalmasabb lesz.
A peremfelület két ökoszisztéma közt mindig különösebb
fajban gazdag terület. Vegyük például a vizes élőhelyeket, melyek szárazföldi,
vízi és a csak vizes élőhelyekre jellemző fajok közötti kapcsolatokat
táplálnak.
Az utánzat
A rendszer belső sokféleségét növelve egyszerre
növeljük a rendszer stabilitását és csökkentjük a kártevő pusztítását ugyanúgy,
mint a tápanyagokért folyó versenyt. Sajátos mikroklímájú helyeket
létrehozva számos fajtát nevelhetünk, és a peremfelületeiket maximalizálva segíthetjük
az együttműködésüket. A határfelület termelékenysége 20 %-al is meghaladhatja a
központi területekét.
Vegyünk például egy polikultúrás vetési rendszert,
ahol olyan egymás kölcsönösen támogató termények sávjait ültetünk, mint
lucerna, a búza és a napraforgó. A lucerna nitrogént köt meg a búzának és a
napraforgónak. A napraforgó egy mini szélfogót nyújt a búzának és a lucernának,
és valamennyire védi a talajt a kiszáradástól és az eróziótól. A soroknak a
lejtőre merőleges kialakítása védi a talajt. A polikultúra egy egészségesebb
rendszert kínál, miközben növeli az egyes termények nettó hozamát.
Felhalmozunk térben és időben
A természetben
Egy eleven rendszer minden szegletben virul az élet. A
növények szőnyegként borítják a talajt, madarak fészkelnek a fákon, virágok
nőnek ki a sziklák hasadékaiból, rovarok vágnak járatokat a földbe, a fák
kérgén moha, a sziklákon zuzmó nő, a húsevők kisrágcsálókban dúskálnak, és így
tovább.
A természet időben is átfedik egymást az élet elemei,
így minden pillanatban valami elkezdődik, valami más eléri az érettségét, és
megint valami más hanyatlóban van.
Az utánzat
Ha a rendszerünk minden lehetőséget felhasználva
térben és időben halmozza az elemeket, és ki tud mindent hozni az adott
területből, akkor hasznos termékek sokaságot nyújtani fogja egész évben.
Vegyünk például egy természetes erdőt utánozó erdős kertet. A rendszerbe
haszonnövények polikultúráját, madarakat, méheket és denevéreket halmozhatunk
fel. A fák és többi növény nitrogént megkötve táplálják a talajt, létfontosságú
elemeket hoznak fel az altalajból, illatukkal riasztják a rovarokat, otthont
adnak hasznos
ragadozó rovaroknak, árnyékot nyújtanak az érzékeny csemetéknek,
és támaszt nyújtanak a felkúszó indás növényeknek. A rendszer gyümölcsöket, bogyós
és dió terméseket, virágokat, zöldségeket, hüvelyeseket, konyhai
fűszernövényeket, orvosi alapanyagokat, mézet, tüzelőt, rostanyagot és
takarmányt terem.
A megfelelő technológia
A természetben
A természetes rendszerek elég jól működnek az emberi
technológia nélkül is. A fa, például, egy rendkívül hatékony napkollektor.
Az utánzat
Habár a technológia látszólag fellendíti a rendszer
produktivitását, de a gyártási eljárásoknak, a közlekedésnek és a kísérő
karbantartási tevékenységeknek gyakran magas az energia igénye és mérgező
szennyeződéssel járnak.
Ha minden tényezőt figyelembe veszünk, akkor a
technológia alkalmazása gyakran nettó energiaveszteséggel, vagy nettó
munkanövekedésével jár. Lényegében, az olyan tiszta energiák jó befektetések a
fenntartható jövő szempontjából, amelyek a gravitációra, a sugárzási és
megújuló energiákra alapozottak.
Az olyan területeken,
például, ahol a hagyományos építőanyagok szűkösek, ott a házakat és a
melléképületeket építhetjük szalmabálából, és az időjárás elemeitől agyagtapasszal
vagy vakolattal védhetjük. Ezek a helyi, természetes anyagok olcsók, könnyű
dolgozni velük, nem mérgezőek, és bőségesen rendelkezésre állnak. Eredetileg a
nebraskai telepesek fejlesztették ki, és ennek az egyszerű technológiának a
korai példányai időt állónak bizonyultak közel egy évszázad múltán is. A
szomszédokkal kalákában a szalmabála szerkezet nagyját egy hétvége alatt fel
húzhatjuk, és közben felidézzük a régi idők pajta építésének vidám közégi
szellemét.
Az átmenet
Amikor egy gazdaságot
vagy az otthonunkat szeretnénk egy fenntartható rendszerré átalakítani, akkor a
permakultúra egyik fontos stratégiája az a törekvés, hogy a legkisebb
változással a legnagyobb hatást érjük el. Világos elképzeléssel, gondos
megfigyeléssel, alapos elemzéssel és némi találékonysággal készíthetünk olyan
integrált tervet, amely fokozatosan, lépésenként pár év alatt megvalósítható.
A kezdeti leltár felfedi,
hogy milyen energia és tápanyagforrásokkal rendelkezünk az adott területen, és
milyen külső erőforrásokat kell bevonnunk. Első lépés gyakran a hulladéknak
számító erőforrások hasznosítása, mint pl. a tárgya és a szalma, melyekkel
bevételre tehetünk szert, vagy növelhetjük a helyszín termékenységét és a
biológiai aktivitását. Termésforgó, talajtakaró növények ültetetése, növényi
maradványok bedolgozása a talajba, mulcsozás korhadó szénával, ezek mind-mind a
külső forrásokat és költségeket csökkentő egyszerű lépesek.
Az első kézenfekvő
változtatások után belevághatunk egy olyan igazi projektbe, mint pl. egy üvegház
építésébe, ami beindítja az átmenet folyamatát. Az üvegház többszörösen
hasznosnak bizonyulhat, mint pl. rásegít a ház fűtésére, segíti az
élelmiszer-önellátásunkat, palántát biztosít a kertünkbe és eladásra.
Facsemetéket nevelhetünk benne a gyümölcsösünkbe vagy egy erdősítési
projekthez, vagy egy kis mellékkeresetként.
A háztól vagy a
tevékenységünk más középpontjától kiindulva változtatunk, és kezelhető
lépésekben valósítjuk meg a rendszert. Az átmeneti zóna a terület központi
részéből halad tovább kifelé a belső részek stabilizálása után. A hadművelet
morális alapjának és pénzügyi stabilitásának fenntartásának érdekében ajánlatos
a folyamatot kicsiben kezdeni, és előrehaladva az egyes sikerekre építeni.
