A terület földrajzi behatárolása után a második legfontosabb tevékenység a talaj elemzése. Hogy miért? Az én elemzésem és a fényképek utáni leírásban a válaszok megtalálhatóak.
 |
30 centiméter humusz, majd alatta jó minőségű- változó vastagságú agyagos réteg |
 |
Helyenként kövesebb, de az agyag itt is jelen van |
 |
Vízben feloldottam egy kis adag termőtalajt.
Ülepedés után látszik, hogy nagyjából fele-fele arányban van a talaj és a durvább részek, melyek a laza szellős szerkezetet biztosítják. A felső iszapréteg elhanyagolható.
Az ilyen talajszerkezet nagyon jó minden növény gyökérzetének és jó a víztároló képessége is. |
 |
Két milliméteres rostálás után.
Vízben oldott és leülepedett agyagminta.
Minősége, összetétele tapasztásra, építésre kiváló: fele finom agyag, fele homokos rész. Ha kevés lenne a homok, akkor száradás után repedezne, ha több akkor nagyon porlana. |
 |
Golyó, lepény és szappan vastagságú gyúrt minták szárítás előtt. |
 |
Kiszáradás után mintaelemzés: látható, hogy nem repedezett, se nem porhanyós. |
A termőtalajon kívül a területen található agyagot is elemeztem, mivel építésre a fával együtt nagyon alkalmas, és helyben van.
Egészséges
talaj, egészséges táplálék
A talajélet gondoskodik arról, hogy a talaj érett, morzsás szerkezetében a növények
természetes állapotukban növekedhessenek, tárolódjon az elegendő levegő-,
nedvesség- és humusz-tartalom, valamint az ásványi (makro-mikro)
elemek együttese, amelyek összességben és a megfelelő időben rendelkezésre
állnak a növények táplálására.
Minden
természetes eljárás, amely a talajt termékenyen tartja, a
növények és állatok egészségét, és végül a saját egészségünket szolgálja. Az egész
rendszer a talaj-növény-állat-ember tápláléklánc alapját jelenti,
amelyek a magas minőségű, csak az ökológiai gazdálkodásban megvalósítható
színvonala biztosíthatja, az egészséges táplálékon keresztül, a kiváló
emberi teljesítményeket és a hosszú, tartalmas életmódot.
Mindezek
alapján az egészséges táplálék a természetes tápláléklánc keretében
megtermelt, tápláló- és hatóanyagokban gazdag, valamint biológiai aktív
anyagokkal és élvezeti értéket adó tulajdonságokkal telített, de toxikus
anyagoktól mentes alapanyagokon alapul, továbbá a tárolás, feldolgozás és
forgalmazás folyamatában semmilyen káros és durva behatás, valamint szintetikus
vegyszer-kezelés nem történik. Ezen feltételeket csak az ellenőrzött
ökogazdálkodás tudja biztosítani.
Az egészséges
talaj a természet fajokban leggazdagabb környezeti rendszere (ökoszisztémája).
A gombák
és algák, a baktériumok és sugárgombák a legfontosabb, de emberi szemel nem
látható részei a talajéletnek. A nagyobb talajélőlények, mint pl. az
ugróvillások, atkák, bogarak és a legszembetűnőbbek, a földigiliszták azok,
amelyek finoman összehangolt tevékenységükkel tápanyagot szállítanak a növények
gyökereinek.
Ahhoz, hogy
feladatukat elvégezhessék a talajélőlényeket – haszonállatainkhoz
hasonlóan – etetnünk kell. Szerves trágyával, tarlómaradványokkal és zöldtrágyával
energiában gazdag tápanyagot adunk a talajba. Mindenekelőtt az élő növények
adnak gyökerükkel folyamatosan fontos szerves vegyületeket a talajnak.
Legfontosabb
a növekedési folyamatok körforgalmában a Nap energiájának szétosztása a talajban,
a gyökereken keresztül. Ha a talajélőlények szerves-anyag-ellátásában zavar
keletkezik, lanyhul a talajélet. A fajok egyensúlya megbomlik,
betegségek lépnek fel, ill. már nem nyomhatók el – a talaj terméketlen lesz.
Most már
köztudott, hogy a jó biotalaj – és az érett komposzt is – a mikrobák, a
parányi élőlények szinte elképzelhetetlenül nagy mennyiségét tartalmazza.
Kiváló minőségű kerti talaj vagy komposzt egy-egy grammjában a talajlakó
mikroorganizmusok – baktériumok, penészgombák, sugárgombák, amőbák, algák
stb. – millióit lehet kimutatni. A legújabb műszerekkel már 20 milliárd
mikrobát is sikerült megszámlálni. Ez annyit jelent, hogy egy maréknyi, jól
beérett föld több élő szervezetet tartalmaz, mint ahány ember él a Földön! A
parányi élőlények szorosan együttműködnek, szimbiózisban élnek a növény
legfinomabb hajszálgyökereivel. Táplálékuk a humusz, az elkorhadt, lebomlott,
majd bonyolultan újraépült szerves-anyagok összessége.
A szabad
természetben ezer évig is eltarthat, míg 2,5-3 cm vastagságú humuszréteg
kialakul.
Érdemes
elgondolkodni azon, Földünk felülete és magja között több ezer kilométer a
távolság, és óriási tömegéből mindössze 10-30 cm vastagságú a humusztartalmú
talajréteg; ez a vékonyka kis réteg teszi lehetővé az emberiség
létfenntartását, ebből kell minden táplálékot előteremteni. Ez a 30
centiméteres réteg dönti el az emberiség sorsát! Így már érthető, hogy mennyire
fontos feladat a humusz megőrzése és gondozása.
Ha abból
tudunk kiindulni, hogy a talaj – az anyaföld – nem élettelen anyag, önként
adódik az a kérdés, hogy mi is tulajdonképpen a talajlakó élőlények feladata és
funkciója? Előbb már említettük, hogy részt vesznek a szerves anyagok
elbontásában és új humuszvegyületek felépülésében. Azt azonban, hogy mi
mindenre képesek a talajmikróbák, csak az utóbbi évtizedekben fedezték fel. A
penészgombák és az élesztők különböző ferment-anyagokat (enzimeket) termelnek,
amelyek a keményítőt, a zsírokat, a cellulózt és az egyéb szerves anyagokat
lebontják, feloldják. Minden egyes mikrobasejt tartalmaz olyan ferment-anyagokat,
amelyek a biológiai folyamatokat szabályozzák, Új anyagok fölépülését segítik
elő. Megállapították, hogy a mikrobákban minden fehérje a növények számára
felvehető ferment-fehérje formájában van jelen. Ez a körülmény igen nagy
jelentőségű, nem csupán a növények, hanem az ember és az állatok szempontjából
is.
Az ember egészségi állapota végső soron a talaj
minőségétől és termőképességétől függ. Hogy ne a növényeket, az állatokat és az
embereket kelljen gyógyítanunk, vissza kell adni az anyaföldnek a humuszt és
vele a talajéletet.