III. FEJEZET: Talajelemzés

A terület földrajzi behatárolása után a második legfontosabb tevékenység a talaj elemzése. Hogy miért? Az én elemzésem és a  fényképek utáni leírásban a válaszok megtalálhatóak. 

30 centiméter humusz, majd alatta jó minőségű- változó vastagságú agyagos réteg

Helyenként kövesebb, de az agyag itt is jelen van

Vízben feloldottam egy kis adag termőtalajt.
Ülepedés után látszik, hogy nagyjából fele-fele arányban van a talaj és a durvább részek, melyek a laza szellős szerkezetet biztosítják. A felső iszapréteg elhanyagolható.
Az ilyen talajszerkezet nagyon jó minden növény gyökérzetének és jó a víztároló képessége is.

Két milliméteres rostálás után.
Vízben oldott és leülepedett agyagminta.
Minősége, összetétele tapasztásra, építésre kiváló: fele finom agyag, fele homokos rész. Ha kevés lenne a homok, akkor száradás után repedezne, ha több akkor nagyon porlana.

Golyó, lepény és szappan vastagságú gyúrt minták szárítás előtt.

Kiszáradás után mintaelemzés: látható, hogy nem  repedezett, se nem porhanyós.

A termőtalajon kívül a területen található agyagot is elemeztem, mivel építésre a fával együtt nagyon alkalmas, és helyben van.

Egészséges talaj, egészséges táplálék

A talajélet gondoskodik arról, hogy a talaj érett, morzsás szerkezetében a növények természetes állapotukban növekedhessenek, tárolódjon az elegendő levegő-, nedvesség- és humusz-tartalom, valamint az ásványi (makro-mikro) elemek együttese, amelyek összességben és a megfelelő időben rendelkezésre állnak a növények táplálására.

Minden természetes eljárás, amely a talajt termékenyen tartja, a növények és állatok egészségét, és végül a saját egészségünket szolgálja. Az egész rendszer a talaj-növény-állat-ember tápláléklánc alapját jelenti, amelyek a magas minőségű, csak az ökológiai gazdálkodásban megvalósítható színvonala biztosíthatja, az egészséges táplálékon keresztül, a kiváló emberi teljesítményeket és a hosszú, tartalmas életmódot.

Mindezek alapján az egészséges táplálék a természetes tápláléklánc keretében megtermelt, tápláló- és hatóanyagokban gazdag, valamint biológiai aktív anyagokkal és élvezeti értéket adó tulajdonságokkal telített, de toxikus anyagoktól mentes alapanyagokon alapul, továbbá a tárolás, feldolgozás és forgalmazás folyamatában semmilyen káros és durva behatás, valamint szintetikus vegyszer-kezelés nem történik. Ezen feltételeket csak az ellenőrzött ökogazdálkodás tudja biztosítani.

Az egészséges talaj a természet fajokban leggazdagabb környezeti rendszere (ökoszisztémája).

A gombák és algák, a baktériumok és sugárgombák a legfontosabb, de emberi szemel nem látható részei a talajéletnek. A nagyobb talajélőlények, mint pl. az ugróvillások, atkák, bogarak és a legszembetűnőbbek, a földigiliszták azok, amelyek finoman összehangolt tevékenységükkel tápanyagot szállítanak a növények gyökereinek.

Ahhoz, hogy feladatukat elvégezhessék a talajélőlényeket – haszonállatainkhoz hasonlóan – etetnünk kell. Szerves trágyával, tarlómaradványokkal és zöldtrágyával energiában gazdag tápanyagot adunk a talajba. Mindenekelőtt az élő növények adnak gyökerükkel folyamatosan fontos szerves vegyületeket a talajnak.

Legfontosabb a növekedési folyamatok körforgalmában a Nap energiájának szétosztása a talajban, a gyökereken keresztül. Ha a talajélőlények szerves-anyag-ellátásában zavar keletkezik, lanyhul a talajélet. A fajok egyensúlya megbomlik, betegségek lépnek fel, ill. már nem nyomhatók el – a talaj terméketlen lesz.

Most már köztudott, hogy a jó biotalaj – és az érett komposzt is – a mikrobák, a parányi élőlények szinte elképzelhetetlenül nagy mennyiségét tartalmazza. Kiváló minőségű kerti talaj vagy komposzt egy-egy grammjában a talajlakó mikroorganizmusok – baktériumok, penészgombák, sugárgombák, amőbák, algák stb. – millióit lehet kimutatni. A legújabb műszerekkel már 20 milliárd mikrobát is sikerült megszámlálni. Ez annyit jelent, hogy egy maréknyi, jól beérett föld több élő szervezetet tartalmaz, mint ahány ember él a Földön! A parányi élőlények szorosan együttműködnek, szimbiózisban élnek a növény legfinomabb hajszálgyökereivel. Táplálékuk a humusz, az elkorhadt, lebomlott, majd bonyolultan újraépült szerves-anyagok összessége.

A szabad természetben ezer évig is eltarthat, míg 2,5-3 cm vastagságú humuszréteg kialakul.

Érdemes elgondolkodni azon, Földünk felülete és magja között több ezer kilométer a távolság, és óriási tömegéből mindössze 10-30 cm vastagságú a humusztartalmú talajréteg; ez a vékonyka kis réteg teszi lehetővé az emberiség létfenntartását, ebből kell minden táplálékot előteremteni. Ez a 30 centiméteres réteg dönti el az emberiség sorsát! Így már érthető, hogy mennyire fontos feladat a humusz megőrzése és gondozása.

Ha abból tudunk kiindulni, hogy a talaj – az anyaföld – nem élettelen anyag, önként adódik az a kérdés, hogy mi is tulajdonképpen a talajlakó élőlények feladata és funkciója? Előbb már említettük, hogy részt vesznek a szerves anyagok elbontásában és új humuszvegyületek felépülésében. Azt azonban, hogy mi mindenre képesek a talajmikróbák, csak az utóbbi évtizedekben fedezték fel. A penészgombák és az élesztők különböző ferment-anyagokat (enzimeket) termelnek, amelyek a keményítőt, a zsírokat, a cellulózt és az egyéb szerves anyagokat lebontják, feloldják. Minden egyes mikrobasejt tartalmaz olyan ferment-anyagokat, amelyek a biológiai folyamatokat szabályozzák, Új anyagok fölépülését segítik elő. Megállapították, hogy a mikrobákban minden fehérje a növények számára felvehető ferment-fehérje formájában van jelen. Ez a körülmény igen nagy jelentőségű, nem csupán a növények, hanem az ember és az állatok szempontjából is.

Az ember egészségi állapota végső soron a talaj minőségétől és termőképességétől függ. Hogy ne a növényeket, az állatokat és az embereket kelljen gyógyítanunk, vissza kell adni az anyaföldnek a humuszt és vele a talajéletet.