Elveink

A kerti veteményes bemutatása után, itt a bevezető az igazi élettér létrehozásáról, amely lehet a kiskert, vagy akár több száz hektár is.

Néhány fogalomról magyarázatokat fogok adni, mivel meglátásom szerint elveszítették a történelmi kezdetekben kialakult igazi értéküket. Gondolok itt a gazdára, a nemességre, a tanyára, a "rossz" időjárásra. Nos, akkor veszem sorban: 

 Gazda- jelenünkben egyszerűen ő a "tulaj", farmer. Viselkedése, modora hagy némi faragni-valót maga után. Nem szólok meg senkit, hisz Mária Terézia óta ilyenné formálta a kialakult társadalom. Az utolsó pofont pedig a kollektivizálás adta. 

 Nemesség- mostanra, az elkényelmesedett, tápos, újgazdag, kizsákmányoló társadalmi osztályra ragadt nagyon helytelenül e jelző. 

 Tanya, farm- mostani jelentése: egyszerűen a mezőgazdasági megművelt terület, a legtöbb esetben a környezeti erőforrások kimerítésének a határát súrolja.  

 Rossz idő- hacsak nem süt a Nap, mindig rossz időre panaszkodik az ember. No a tavalyi évben volt bőségesen meleg, de majdnem fel is kopott az emberek, állatok álla. Csaknem kiszáradt minden. Valójában a sok pára, csapadék, vagyis a víz az életet jelenti. Nem minden növény szereti a vizet, de a nedvességet igen.

 Nos, akkor jöjjön a kiigazítás. A permakultúrás tervezés mindent a helyére tesz, mivel az ember elszakadt a természettől, ahogyan a közmondás is mondja: át esett a ló másik oldalára.

Ebben a rendszerben a Gazda "leszáll a magas fáról", úgy teremti meg életterét, hogy nemhogy nem árt a természetnek, de többet ad, mint amit elvesz. Az ilyen tervezési folyamatokról könyvek egészen a közelmúltig nem voltak, csak száraz mezőgazdasági teknikákról. De mostanra sokan leírták működő elveiket. Itt kiemelem a mi vidékünkre nagyon is megfelelő leírást, az osztrák Sepp Holzer úr könyvét jelenleg román fordításban: Permacultura- Ghid practic pentru agricultura la scara mica.

Innen lehet letölteni: http://fr.scribd.com/doc/117896743/Sepp-Holzer-Permacultura-Ghid-Practic-Pentru-Agricultura-La-Scara-Mica-TEI-v-color 

 Ha valakit érdekel, de nem tudja letölteni, emailben szívesen átküldöm.

Angol, francia, német nyelven a világhálón ugyancsak meg lehet találni:

-angol link:

 http://www.amazon.com/Sepp-Holzers-Permaculture-Small-Scale-Integrative/dp/160358370X

vagy: http://www.books-express.ro/book/9781856230599/Sepp-Holzer-s-Permaculture.html

-francia link: http://aupetitcolibri.free.fr/Permaculture/Permaculture.html#Livre_Holzer

-német link: http://www.books-express.ro/book/9783702010379/Sepp-Holzers-Permakultur.html

 Az igazi nemes viselkedés valaha a tisztesség, becsületesség, hűség, emberség jelzőit foglalta magába. És itt nem egy ember, hanem családok, nemzetségek, generációk vitték tovább ezeket az erényeket. Túl szép, hogy így legyen újra? Rajtunk áll.

 Mostantól, ha tanyáról lesz szó, számunkra túlzások nélkül, a földi édenkertet jelenti. A Föld minden táján már meg vannak valósítva és szépen működnek. Néhány példa: Laguna Blanca

http://www.youtube.com/watch?v=Z5YPnA6OqvU

Ausztria- Sepp Holzer:

http://www.youtube.com/watch?v=AZAmOH9UHPk

Ausztrália- Geoff Lawton:
https://www.youtube.com/watch?v=ASNVqSEEk1U

Kertünk

A permakultúrás veteményesünket a kertünk egy nagyon csihányos(csalán) sarkában hoztuk létre. Késve kezdtünk ágyásozni (május 7), mivel ekkor jöttem haza külföldről. Csak egyszerűen leszedtem kézzel a csihánt, nem ástam fel a területet. 

Csalános, kiszedés előtt

Szedés közben

A csalán kiszedve

Ezután letakartuk a talajt hulladék reklámlapokkal és karton papírral, majd egy vékony réteg érett juhtrágyát hintettem rá. A legfelső talajtakaró réteg 20-25 cm szalma kellet volna legyen, de ennek hiányában fűrészport és hulladék szénát tettem. Szerepük ugyanaz: melegben hűvösen és árnyékoltan, hidegben melegen tartják a talajt, szivacsként felfogják az esővizet majd lassan adagolva adják le a növénynek, így nincs kimosódás vagy tippadás. Mindezen körülmények rendkívüli módon segítik a talajéletet, és ez által a növények fejlődését.

Talajtakarás és a múlt évi karácsonyfa kiültetése

Talajtakarás folyamatban

Talajtakarás befejezve

Palántázni június elején fogtunk hozzá. Kezdetben  kétszer öntöztük, de utána többé nem gyomláltunk, se nem öntöztünk.  A sorokat úgy ültettük, hogy a növények egymást segítsék. Tettünk zellert, paradicsomot, karalábét, céklát, tököt, borsót, hagymát, sárgarépát, babot. Ez utóbbi kettő nem kelt ki, valószínűleg rossz minőségű volt a mag. Néhány büdöskét ültettünk riasztó növényként a veteményes közé.

Két kép július közepén:

Az ágyások július 17- én

Néhány kép július 31- én:

Egy kis szüret csemegézni

Az ágyások szeptember 23- án:

A részleges szüret szeptember 29- én:

A paradicsom nagy részét zölden szedtük le, de sikerült 13 darabot beérlelni polcon. Savanyúságnak 17 liter zöldséget tettünk el. Minimális energia és idő ráfordításával  nagyon ízletes terményeket sikerült szüretelnünk.

 Elemeztem a talaj élővilágát a papír-forgács-szénatakaró alatt és meglepően sokszínű gazdagságra akadtam. Csak néhány négyzetcentiméteren hat földigilisztát, három pókot, egy százlábút találtam, miközben a gombafonalak is őrölték lassan a kartont és a forgácsot. Egyszóval minden úgy rendeződött be a veteményesben, mint ahogy a permakultúrás tanulmányokban le van írva!

I. FEJEZET: A permakultúra - egy tervezési rendszer - az ősi mező-erdőgazdálkodási ismeretek és a tudomány közötti barátsággal, a jövőért

A permakultúra az angol permaculture szó átvétele, ami permanens (permanent) és a mezőgazdaság (agriculture) szavak összetételével keletkezett. A permakultúra új megközelítést kínál a fenntartható gazdálkodás, kertészkedés és élet gyakorlatához.

A permakultúra a természeti ökoszisztémák megfigyeléséből indul. Az így nyert tudást felhasználva mesterséges ökoszisztémákat tervezhetünk, amelyek az emberi igényeket szolgálják a természeti környezetet rombolása nélkül. A permakultúrás gazdaságok a növényeket, állatokat, tájakat, szerkezeteket és az embereket olyan együttműködő, szimbiotikus rendszerbe integrálják, ahol az egyik elem terméke a másik elem szükségleteit elégíti ki.

A beállt permakultúrás rendszer minimális anyaggal, energiával és munkaráfordítással üzemeltethető. A "hulladék" erőforrásokat visszaforgatja a rendszerbe, és minimalizálja a szennyeződést. A hasznos és jól jövedelmező fajták bevonásával az emberi szükségleteket hatékonyan szolgálja. A permakultúrás rendszert változékonyra, több tényezősre tervezik, így ha valamelyik tényező kiesik, akkor a rendszer elég stabil, és rugalmasan tovább tud fejlődni. Ez a hosszabb távú gazdasági stabilitás szempontjából nagyobb lehetőséget biztosít, mint a hagyományos rendszer.

A permakultúrát a 70-es végén Ausztráliában fejlesztette ki Bill Mollison és David Holmgren. Azóta összenőtt az alternatív grassroot mozgalmakkal. A permakultúra olyan egyedülálló keverék, amelyet hagyományos gyakorlati megoldásokból és tudományos tudásból, időtlen bölcsesésségből és innovatív ötletekből, időtálló stratégiákból és a világ különböző részeiről összegyűjtött információkból állítottak össze. A bemutató gazdaságok hálózata átöleli a világot.

Permakultúrás rendszereket minden méretben hoztak létre, farmoktól apartmanokig, nagy gazdaságoktól az elővárosokig, és megtalálhatók városokban, kertekben, iskolákban és közösségekben. Minden klíma alatt sikeresnek bizonyultak, legyen az trópusi, sivatagi vagy óceáni jellegű.

A modern mezőgazdaság válaszút előtt áll. Figyelemre méltó termelékenységet valósítottunk meg, de nem számoltunk a jelen mezőgazdasági gyakorlatának néhány következményével. A talaj eróziójának, a vízszennyezésnek és a gazdasági bizonytalanságnak és a családi gazdaságok elsorvadásának az árát még ezután kell felmérni. Egyre jobban tudatában vagyunk, hogy változtatnunk kell a gondolkodásmódunkon és a gyakorlatunkon. Ahelyett, hogy a természeti erőforrásokat a legvégsőkig kimerítenénk, értsük meg inkább a természetet, osztozzunk a bőségében, és segítsük a működését.

 A sok ember felismeri, hogy a rövidtávú nyereségek figyelésén túl a modern mezőgazdaságnak a jövő megalapozása kell összpontosítani, be kell fektetni a jövőbe.

Változtassuk át a problémákat lehetőségekké, és a látszólagos szennyeződéseket erőforrásokká ! Például, a pangó trágyalé szennyezi a talajvizet. Az állattenyészetek és tejgazdaságok megakadályozhatják ezt a szennyeződést, és növelhetik a bevételeiket, ha a trágyát komposztálják, biogilisztát tenyésztenek rajta, és eladják a gilisztát és a kész komposztot egyaránt:

Ez a pamflet a permakultúra alapelveinek és speciális stratégiáinak olyan alkalmazásait mutatja be, amelyek hasznosak lehetnek gazdálkodásnak, a kertészkedésnek, és segíthetnek fenntarthatóan élni.

A permakultúrás tervezési alapelvek

A természeti rendszerek megfigyelve megtanulhatjuk, hogyan utánozzuk a természetet, és hogyan hozhatunk létre olyan mesterséges ökoszisztémákat, amelyek termelékenyek és nem környezet szennyezőek.

A permakultúra egy tervezési rendszer. A természeti ciklusokat, energia- és erőforrásokat gondosan megfigyelve olyan rendszereket tervezhetünk, amelyek utánozzák a természetet, és elfogadják az életet a maga valójában. A terv kivitelezése után a rendszer már nagyrészt önfenntartó. Alapvető emberi szükségleteket kielégítő minőségi élelmiszereket, rostanyagot és energiát termel.

Az ebben a pamfletben megfogalmazott tervezési alapelvek egyetemlegesek. Alkalmazásukkal mesterséges ökoszisztémákat tervezhetünk bárhol a Földön, városokban, sivatagokban, farmokon, vagy egy családi ház kertjében. A tervezést a házzal vagy más gyakran használt területtel kezdjük, majd kifelé haladva az egész területre kiterjesszük. A permakultúrás tervezés alkalmazkodik az adott mérethez, és biztosítja az emberi energia és az erőforrások legjobb felhasználását anélkül, hogy bármelyiket is kizsigerelné.

Az alábbiakban bemutatott különféle stratégiák hasznosak lehetnek a gazdaságokban, kertekben és otthonokban. Az egyes területeken különböző életformát folytatnak és dolgoznak. Ennél fogva a jó tervezés egyedi, és kreatívan alkalmazkodik az egyes rendszerek szükségleteihez és körülményeihez.

A koncepció és az etika

A természetben

A természet mindig gondoskodik a földről, gondoskodik az emberekről, és befektet a jövőbe. Ez egy olyan alapvető etika, amelyre a stabil és fenntartható jövőt alapozhatunk.

Az utánzat

Az alapvető permakultúrás etikából meghatározott célok, értékek és szándékok származnak, és belőlük viszont tiszta képet alakíthatunk ki a megalkotni szánt rendszerről.

Például, a gazdálkodók azzal erősíthetik emberi oldalt, hogy a piac orientált kertjeiket Közösség Támogató Mezőgazdaság (KTM) projektté alakítják. A KTM gazdaságokhoz csatlakozó helyi családok részesedést fizetnek be az éves termelési költségek fedezésére, amiért cserébe minden héten megkapják a termés egy részét. A tagok osztoznak a gazdálkodókkal a kockázatból és a haszonból. Szükség esetén munkával is besegítenek, és minden terményre piacot biztosítanak. Cserébe nagy választékban friss, érett, minőségi, helyi termékéket kapnak az egész év folyamán. A gazdaságnak nyújtott segítséggel a tagoknak lehetőségük nyílik, hogy természettel és más tagokkal kapcsolatot teremtsenek.

Így az emberekről való gondoskodás etikája segíti a gazdálkodókat abban, hogy a bizonytalan piaci helyzetüket stabil gazdasági vállalkozássá és közösségtámogatássá alakítsák át.

A helyszín megfigyelése és az elemzése

A természetben

Ha türelmesen és alaposan megfigyeljük az évszakokat és az időjárási szélsőségeket, akkor megtanulhatjuk azt, hogyan működjünk együtt a már a helyszínen dolgozó természeti erőkkel. Az emberi tényezőket beilleszthetjük a természeti környezet egyes részeibe, és ezzel maximális hatékonyságot érhetünk el úgy, hogy közben sok területet meghagyhatunk vad állapotában.

Az utánzat

A lejtők, a tájolás és a szektorok megfigyelése a helyszíni elemzés döntő eleme. Még egy kis lejtő is meghatározhatja a területen átfolyó energiát és tápanyagokat. A gravitáció segítségével vizet és más anyagokat mozgathatunk a lejtőn. A nap tájolása eltérő viszonyokat teremthet minden egyes lejtőn. A tájolást kihasználva különféle növényeket termeszthetünk. A napot, az esőt, a vadállatokat, az erdőtüzeket és más egyebek szerinti természeti szektorokat a helyszínen átáramló energiák és tápanyagok határozzák meg. Maximálhatjuk a nap és az eső kihasználását ezeknek az erőforrásoknak a felfogásával, míg a vadállatokat vagy erdőtüzeket elterelve problémákat és baleseteket előzhetünk meg.

Például, egy déli fekvésű gazdaságban a természeti hatások elemzése után egy erdősávot tervezetünk a terület északi oldalára. Télen a fák meg fogják védeni a házat a vad szelektől, és egy napöblöt képeznek. Nyáron felfogják a viharok felesleges csapadékát, és árnyékuk védi az épület nyugati oldalát a forró délutáni naptól. A növényzet élőhelyet nyújt a madaraknak és a méheknek, és gyümölcsöt, tűzifát és más hasznos termékeket ad.

A viszonylagos elhelyezkedés

A természetben

Az élőlények olyan előnyös kapcsolatokat alakítanak ki, ahol az egyik elhelyezkedése a másik igényeit szolgálja. Például, egy száraz forró területeken is szépen növekednek a ribizli bokrok a diófák félárnyékos oldalán. A forró nyári naptól védő árnyék ez segíti a bokrokat, hogy a megőrizhessék a nedvességet és a több gyümölcsöt teremjenek.

Az utánzat

Támogatjuk az előnyös kapcsolatokat az egyes elemek olyan elhelyezésével, ami lehetővé teszi, hogy segítsék egymást. Ez csökkenti a külső szükségleteket, ebbe beleértve a munkát, ami a rendszer karban- tartásához szükséges. Ez a felhasználatlan végtermékeket is, amelyek egyébként mint szennyeződések jelennének meg.

Például, a házunk déli külső falához az eresz alá egy télikertet telepítünk. Előtte egy tő menta virul a napos és nedves környezetben, ahol felfogja a tetőről lefolyó vizet és gátolja az eróziót. Az erős rovar-riasztó illatát besodorja az üvegházba a belső felmelegedés keltette természetes huzat, és valamennyire elriasztja káposztalepkéket és néhány más kártékony rovarokat.

Több elem minden feladatra

A természetben

A fontos feladatokat gyakran több mint egy elem támogatja. Például, a széndioxid megkötése alapvető feladat a bolygónk életében. Ezt sok elem szolgálja, a fák, a növények a talaj mikroorganizmusai és a planktonok az óceánban

Az utánzat

A tartalék összetevők a rendszert rugalmassá teszik, biztosítják a túlélést akkor is, ha valamelyik összetevő kiesik.

Egy üvegházban, például, a fűtés kritikus feladat. Napközben a nap felesleges melegét olyan masszív anyaggal lehet elnyeletni, mint pl. a kövezet vagy a víz, amely kibocsátja a hőt éjjel.

A meleget bevezethetjük a termőágyak alá is, ezzel kihasználjuk az az ágyasok hőtömegét. Az északi falat a hegyoldalnak támaszthatva vagy a lakóház oldalához kapcsolva megvédjük az üvegházat az időjárás elemeitől. Vagy szigetelhetjük az északi falat egy komposzt-halommal vagy egy szaunával, és a nyugati falat egy csirke óllal védhetjük. Az üvegház szellőzését megoldhatjuk úgy, hogy forró levegő kapjon a szaunából vagy meleg megszűrt levegőt a csirke ólból. Az éjszakai hőmérsékletet szigetelt dupla üvegezéssel és redőnyökkel óvhatjuk. Ezeknek az elemeknek mindegyike hozzájárul az üvegház hőmérsékletének az általános működtetéséhez.

Több feladat minden elemre

A természetben

A rendszer minden összetevője több feladatot lát el, összekapcsolódva sok más elemmel. A madarak, például, húst, tojást, trágyát, tollat, széndioxidot, metánt és meleget biztosítanak a környező többi életformának.

Az utánzat

Többszörös kapcsolatban álló elemek bevonása segít megerősíteni az élet szövetét. Például, a legelő köré ültetett akácfáknak több hasznos feladata van, amikor is a sűrű, tüskés ágaik megakadályozzák, hogy az állatok elbitangoljanak. A fák gyorsan szélfogó erdősávvá növekszenek, megvédik a jószágot a hideg széltől és forró naptól, amivel csökkenttik a takarmány szükségletet. A kiritkított fák törzsét kerítés oszlopnak használhatjuk. A szikes földekre telepített fák csökkentik a talajvízszintet, és így védik a növényzetet felesleges sótól.

Az akác nitrogént köt meg a talajban, ezzel táplálja a környező növényzetet. Madaraknak és a méheknek otthont és táplálékot adnak. Diófák mellé ültetve megköti azt a mérgező hatást, amit a diók a több növényfajra gyakorolnak. Egy ausztráliai állattenyésztési rendszerben az állatokat az akác fehérjében gazdag termésével etetik, amikor más takarmányból szűkösen állnak.

Biológiai erőforrások használata

A természetben

Az élet önmagát felhasználva még több életet teremt. Az állatok, a rovarok, a növények és a mikrobák világának elemei egymást táplálják. Egy rendszerben az élet idővel növekszik, ahogy a napból energiát nyer, majd azt tárolja az élő szövetekben, és a holt ásványokat szerves vegyületekké alakítja.

Az utánzat

Ha biológiai erőforrásokkal helyettesítjük a szervetlen anyagokat, akkor a rendszer általános egészsége és jövedelmezősége idővel növekedhet, és egyre kevesebb külső utánpótlásra lehet szükség.

A drága, mérgező és nem-megújuló forrásokra alapozott műtrágyákat biológiai erőforrásokra cserélhetünk, amelyek a hely termékenységét növik. A talajt organikus anyaggal táplálva segíthetünk, hogy a talaj egy egészséges, eleven szervezetté váljon, ami aztán táplálja a terményeinket. A giliszták és talajmikrobák szaporodását állati és zöldtrágyával, valamit a termény maradványok beforgatásával segíthetjük. Pillangós talajtakaró növények termesztésével pótoljuk a nitrogént, és védjük a talajt a naptól és az eróziótól a parlag időszakban. Levelekkel vagy szalma mulcs alkalmazásával ugyancsak védjük a talajt, gátoljuk a gyomosodást, és növeljük a termékenységet. Aratás után ki lehet engedni a teheneket a tarlóra, ezzel takarmányozzuk őket, és közben trágyázzák a földet.

Az energia és a tápanyagok körforgása

A természetben

A helyi rendszerbe bekerülő energia és tápanyagok újra és újra megfordultnak a rendszerben, mielőtt végleg elmennének. Vegyünk például egy csepp vizet: Lehullva elnyeli a föld, majd onnan felszívja egy növény gyökere. A növényt megeszi egy mezei pocok, amit egy róka eszik meg, amely aztán a székletével visszaküldi a vizet az erdő földszintjére. Innen újra a talajba, ahonnan felszívja egy fa, amely elpárologtatja a levegőbe, ahonnan majd elsodorja a szél.

Az utánzat

Az energia és a tápanyagok gyorsan áthaladhatnak a helyen. Tárolással lelassítjuk az áramlásukat, és így a rendszernek lesz ideje befogni őket. Vegyük például az övárkokat, vagy közismertebb és népszerű nevükön a szválikat, amelyek lényegében a domb oldalvonalát követve kiásott sekély csatornák. Az övárok lelassítja a zivatarok vizének az elfutását, gátolja a víz eróziós hatását, és időt biztosít a víz talajba szivárgásához. Levelek és gallyak formájában további tápanyagokat köt meg az övárok, amelyek majd mulcsot képeznek, és a talaj szerves anyagává válnak. Az övárok vagy a töltésére telepített gyümölcsfák és más termények jó érzik magukat fognak a begyűjtött víznek és tápanyagoknak köszönhetően. A termények és az ökoszisztéma általános egészsége is javulni fog.

Az természetes szukcesszió

A természetben

Amikor valami felsérti az erdőt , és elpusztítja a növénytakarót, akkor a természet szívós és igénytelen növényeket küld a seb gyógyítására, amelyeket mi egyébként gyomoknak is szoktunk nevezni. Ezek a növények gátolják a talaj erózióját, nitrogént kötnek meg, mulcsot képeznek, tápanyagokat hoznak fel a talaj mélyebb részéből, és helyre állítják a talaj mikroorganizmusainak a finom egyensúlyát. Idővel a talaj már évelőket, bokrokat, indás növényeket és átmeneti fafajokat is táplálni tud. Végül a feltételek kedvezőek az un. Érett fafajoknak is lesznek, és ezzel beérett egy egészséges erdő.

Az utánzat

Parkosítás során felgyorsíthatjuk a természetes szukcessziót, ha sok hasznos növény fajtatát egyszerre telepítünk, és hagyjuk, hogy a természetes fejlődésük végbe menjen. Gondosan figyelve a természetes fejlődésre eligazgatjuk a rendszert a beéréséig.

Vegyünk például egy túllegeltetett, kopár mezőt, ahol egy hasznos zsizsik fajta elterjesztésével megfékezhetjük a bogáncsokat. Éves és évelő pillangós növények telepítésével nitrogént kötünk meg a talajban. Olyan hasznos fajtákat vethetünk, mint a lucerna vagy a lóhere, amelyek segítenek a hatékony és önfenntartó rendszer kialakításában. A megújulási folyamat beindulását segítjük, ha néhány pionír fafajtából telepítünk sövények mellé. Legközismertebb ilyen fajta az akác, de nem árt óvatosan bánni vele, mert nagyon szeret terjeszkedni. Bár a mezőt eleinte védeni kell az állatoktól, idővel ismét alkalmas lesz legeltetésre, és mellette még tűzifát, évelő növényeket és gyümölcsöt terem.

Gyarapítsuk a sokféleséget 

(avagy a maximalizált diverzitás)

A természetben

A rendszer belső sokféleségét nem az összetevőinek a száma jellemzi, hanem az összetevők közötti szimbiotikus kapcsolatok a száma. A többszörös társulások az mindegyik életformát tápláljuk, így az egész rendszer stabilabb és rugalmasabb lesz.

A peremfelület két ökoszisztéma közt mindig különösebb fajban gazdag terület. Vegyük például a vizes élőhelyeket, melyek szárazföldi, vízi és a csak vizes élőhelyekre jellemző fajok közötti kapcsolatokat táplálnak.

Az utánzat

A rendszer belső sokféleségét növelve egyszerre növeljük a rendszer stabilitását és csökkentjük a kártevő pusztítását ugyanúgy, mint a tápanyagokért folyó versenyt. Sajátos mikroklímájú helyeket létrehozva számos fajtát nevelhetünk, és a peremfelületeiket maximalizálva segíthetjük az együttműködésüket. A határfelület termelékenysége 20 %-al is meghaladhatja a központi területekét.

Vegyünk például egy polikultúrás vetési rendszert, ahol olyan egymás kölcsönösen támogató termények sávjait ültetünk, mint lucerna, a búza és a napraforgó. A lucerna nitrogént köt meg a búzának és a napraforgónak. A napraforgó egy mini szélfogót nyújt a búzának és a lucernának, és valamennyire védi a talajt a kiszáradástól és az eróziótól. A soroknak a lejtőre merőleges kialakítása védi a talajt. A polikultúra egy egészségesebb rendszert kínál, miközben növeli az egyes termények nettó hozamát.

Felhalmozunk térben és időben

A természetben

Egy eleven rendszer minden szegletben virul az élet. A növények szőnyegként borítják a talajt, madarak fészkelnek a fákon, virágok nőnek ki a sziklák hasadékaiból, rovarok vágnak járatokat a földbe, a fák kérgén moha, a sziklákon zuzmó nő, a húsevők kisrágcsálókban dúskálnak, és így tovább.

A természet időben is átfedik egymást az élet elemei, így minden pillanatban valami elkezdődik, valami más eléri az érettségét, és megint valami más hanyatlóban van.

Az utánzat

Ha a rendszerünk minden lehetőséget felhasználva térben és időben halmozza az elemeket, és ki tud mindent hozni az adott területből, akkor hasznos termékek sokaságot nyújtani fogja egész évben. Vegyünk például egy természetes erdőt utánozó erdős kertet. A rendszerbe haszonnövények polikultúráját, madarakat, méheket és denevéreket halmozhatunk fel. A fák és többi növény nitrogént megkötve táplálják a talajt, létfontosságú elemeket hoznak fel az altalajból, illatukkal riasztják a rovarokat, otthont adnak hasznos 

ragadozó rovaroknak, árnyékot nyújtanak az érzékeny csemetéknek, és támaszt nyújtanak a felkúszó indás növényeknek. A rendszer gyümölcsöket, bogyós és dió terméseket, virágokat, zöldségeket, hüvelyeseket, konyhai fűszernövényeket, orvosi alapanyagokat, mézet, tüzelőt, rostanyagot és takarmányt terem.

A megfelelő technológia

A természetben

A természetes rendszerek elég jól működnek az emberi technológia nélkül is. A fa, például, egy rendkívül hatékony napkollektor.

Az utánzat

Habár a technológia látszólag fellendíti a rendszer produktivitását, de a gyártási eljárásoknak, a közlekedésnek és a kísérő karbantartási tevékenységeknek gyakran magas az energia igénye és mérgező szennyeződéssel járnak.

Ha minden tényezőt figyelembe veszünk, akkor a technológia alkalmazása gyakran nettó energiaveszteséggel, vagy nettó munkanövekedésével jár. Lényegében, az olyan tiszta energiák jó befektetések a fenntartható jövő szempontjából, amelyek a gravitációra, a sugárzási és megújuló energiákra alapozottak.

Az olyan területeken, például, ahol a hagyományos építőanyagok szűkösek, ott a házakat és a melléképületeket építhetjük szalmabálából, és az időjárás elemeitől agyagtapasszal vagy vakolattal védhetjük. Ezek a helyi, természetes anyagok olcsók, könnyű dolgozni velük, nem mérgezőek, és bőségesen rendelkezésre állnak. Eredetileg a nebraskai telepesek fejlesztették ki, és ennek az egyszerű technológiának a korai példányai időt állónak bizonyultak közel egy évszázad múltán is. A szomszédokkal kalákában a szalmabála szerkezet nagyját egy hétvége alatt fel húzhatjuk, és közben felidézzük a régi idők pajta építésének vidám közégi szellemét.

Az átmenet

Amikor egy gazdaságot vagy az otthonunkat szeretnénk egy fenntartható rendszerré átalakítani, akkor a permakultúra egyik fontos stratégiája az a törekvés, hogy a legkisebb változással a legnagyobb hatást érjük el. Világos elképzeléssel, gondos megfigyeléssel, alapos elemzéssel és némi találékonysággal készíthetünk olyan integrált tervet, amely fokozatosan, lépésenként pár év alatt megvalósítható.

A kezdeti leltár felfedi, hogy milyen energia és tápanyagforrásokkal rendelkezünk az adott területen, és milyen külső erőforrásokat kell bevonnunk. Első lépés gyakran a hulladéknak számító erőforrások hasznosítása, mint pl. a tárgya és a szalma, melyekkel bevételre tehetünk szert, vagy növelhetjük a helyszín termékenységét és a biológiai aktivitását. Termésforgó, talajtakaró növények ültetetése, növényi maradványok bedolgozása a talajba, mulcsozás korhadó szénával, ezek mind-mind a külső forrásokat és költségeket csökkentő egyszerű lépesek.

Az első kézenfekvő változtatások után belevághatunk egy olyan igazi projektbe, mint pl. egy üvegház építésébe, ami beindítja az átmenet folyamatát. Az üvegház többszörösen hasznosnak bizonyulhat, mint pl. rásegít a ház fűtésére, segíti az élelmiszer-önellátásunkat, palántát biztosít a kertünkbe és eladásra. Facsemetéket nevelhetünk benne a gyümölcsösünkbe vagy egy erdősítési projekthez, vagy egy kis mellékkeresetként.

A háztól vagy a tevékenységünk más középpontjától kiindulva változtatunk, és kezelhető lépésekben valósítjuk meg a rendszert. Az átmeneti zóna a terület központi részéből halad tovább kifelé a belső részek stabilizálása után. A hadművelet morális alapjának és pénzügyi stabilitásának fenntartásának érdekében ajánlatos a folyamatot kicsiben kezdeni, és előrehaladva az egyes sikerekre építeni.

 (Forrás: http://erdokertek.fw.hu/permakultura.htm )

Fluoride

Csendes gyilkos fogkrémekben és az ivóvízben

Milyen bajokat okozhatnak a fluor tartalmú készítmények?

Most tavasszal hoztam Londonból egy „Today’s Therapist” című újságot, mely közli prof. Epstein, orvos, biokémikus 11 évig tartó kutatásának eredményeit a toalettszerekben levő anyagok lehetséges rákkeltő hatásáról. Ebből kiderül, hogy a fluor az egyik legnagyobb és legveszedelmesebb rákkeltő.

Már régóta ismerjük a fluor bőrkárosító hatását, csak azt nem értem, hogy miért nem tiltakozott egyetlen tudományos szervezet, egyetlen tudós kutató sem a fluor alkalmazása ellen.

Pedig a fluor szörnyű hatását már 1942-ben közölte Soós József professzor, Kórélettan című könyvében és a Magyar Néptáplálkozás Tanban. Ezek sorrendben:

• fog fluorózis (foltos fogak)
• csontosodási-, és ásvány anyagcserezavar
• szénhidrát-anyagcserezavar
• relatív jódhiány
• relatív C vitaminhiány
• termékenység csökkenés
•  öregedési jelensége

   Az 1960-as években prof. Zelles, a Kórélettani Intézet akkori adjunktusa előadást tartott nekünk az ásványi sók, nyomelemek jelentőségéről és a fluor rémtetteiről. El is intéztük, hogy az unokáimnak és társaiknak ne kelljen fluor tablettákat szedniük az óvodában, amely többek között idegrendszeri károsodásokat is okozhat. Már mindenhol betiltották a fluoros fogkrémeket, nálunk még vígan ölnek. Németországban is csak 2002-ben vonták vissza a forgalomból a fluor tartalmú cukorkákat, rágógumikat. A fluor okozta problémák ellensúlyozására nagyon fontos a jódos gyógyvizek ivása, mert a jódozott só fogyasztása nem képes ellensúlyozni a fluortartalmú készítmények egészségkárosító hatását, és a jódhiány pótlását.

Éppen a múlt heti hírekben közölte a Magyar Rádió, hogy veszedelmes jódhiány van Magyarországon, ezért kötelezővé teszik a sók 80%-os jódozását.

A másik riasztó tény, hogy a szájüregi rákok megsokszorozódása. Tény, hogy fogatlan szájban nincs ínybetegség, amelyet a Balogh féle Fogorvosi Tankönyv is közöl.

A nagy hazugság - avagy hogyan mérgezzük magunkat önként és dalolva

A német Stern magazinban 1978-ban megjelent egy szomorú riport a törökországi Kizilcaoern nevű faluról.

,,A gyerekeknek, a fiatal lányoknak, de még a falu egyetlen lovának is barnák a fogai - írta a Stern. - Harminc éves férfiak görnyedt háttal fájdalmasan vonszolják magukat, botjaikra támaszkodva. A nők holtan szülik meg gyermekeiket négy hónapos terhesség után. A 40 évesek vénembereknek látszanak... Férfiak és nők egyaránt szenvednek itt a korai öregedéstől. Harminc és 40 éves koruk között az arcbőrük elráncosodik, az izomzatuk lényegesen elgyengül és járási nehézségeik lesznek."

A falu fogorvosa volt az első, aki mérgezésre gyanakodott. Miután értesítette erről az Egyetemi Klinikát Eskisehirben, az általuk elrendelt nyomozás kiderítette, hogy a falu minden egyes lakosa csontbetegségben szenved: megvastagodott bokáktól, merev izületektől, megnövekedett csontanyag termeléstől.

A Stern így folytatja: ,,Dr. Yusuf C. Ozkan és kollégái az eskisehiri egyetem orvosi tanszékén azt gyanítják, hogy mindezt a szenvedést a magas fluortartalom okozza... A szomszédos falvakban, melyek más forrásokból kapják az ivóvizet, az általános egészségi szint normális. Az orvosok azt mondják, hogy a víz fluor tartalma 5.4 ppm."

India és Kína egyes vidékein, ahol a fentiekhez hasonlóan természetesen magas a víz fluorid tartalma, a helybeliek csont fluorózistól szenvednek, reumásak, idő előtt szenilisek és 50 éves koruk előtt meghalnak. Ha elesnek, csontjaik mint az üveg törnek szét.

Bármelyik lexikonban kikeresve, a leírásban szerepelni fog, hogy a fluor és ennek egyéb formái (fluoridok) rendkívüli módon mérgezőek és csak a legnagyobb elővigyázatossággal kezelhetők. A ,,méreg" szó a fogkrémek csomagolásán is megjelent, melyekre egy 1997-es törvény óta figyelmeztető címkét kell nyomtatni:

"Ha véletlenül többet lenyel, mint amennyivel fogat szokott mosni, keresse szakértő segítségét vagy azonnal hívjon fel egy méreg ellenőrzési központot!"

A vitathatatlan kémiai és biológiai ténnyel, hogy a fluorid egy veszedelmes méreg, kiindulásként fontos tisztában lennünk.Amit örökösen hallunk

Amerikában a fluoridról természetesen nem a fenti ismereteink vannak. Amit itt mindenki szilárdan hisz, az az, hogy a fluorid fontos a fogszuvasodás megelőzéséhez, különösen gyerekkorban, és hogy a fluorid biztonságos és hatékony. Ha nem így lenne, nyílván nem tennék rendszeresen az ivóvízbe és a fogkrémekbe. Ez a fluorid ismert oldala, amit örökösen hallunk. A fluorid egy másik, teljesen elhallgatott oldala az, hogy ez az egyik legerősebb méreg a világon, mely bizonyítottan csontbetegséget, rákot, gyermekhalandóságot, agykárosodást, korai öregedést és sok más problémát okozhat.

Az alábbi írás igyekszik bemutatni, hogyan változott át fokozatosan az elmúlt 60 évben a fluorid mérgező anyagból fogvédő tápanyaggá, majd megismerkedünk a fluorid propaganda haszonélvezőivel, és megtudjuk, milyen módon hat ránk ennek a mérgező, ,,biztonságos és hatékony" szernek a rendszeres fogyasztása, és hogy miért történik mindez. (A válasz elképesztőbb, mint ahogy bárki is gondolná!).

Hogy miért fontos ezt tudni? Azért, mert Amerikában egy átlagos szupermarketban vagy "drugstore"-ban kizárólag fluoridos fogkrémet lehet kapni, és a közvízellátási rendszerből 160 millió amerikai iszik fluoridos vizet nap mint nap. Megtalálható az üdítőitalokban, sörben és élelmiszerekben. Ezek mellett a fluorid az egyik legelterjedtebb környezetszennyező anyag a természetes vizekben, a talajban és a levegőben. Tehát a valószínűsége annak, hogy az ember ne fogyasszon fluoridot, egyenlő a nullával. Ugyanakkor egyfolytában halmozódnak a fluorid-fogyasztás veszélyeire vonatkozó tudományos bizonyítékok. Ez azt jelenti, hogy a fluorid káros hatásainak áldozatává válhatunk anélkül, hogy erről a legcsekélyebb fogalmunk is lenne.A fluorid története valójában két szálon fut

Az egyik bárki számára látható, aki veszi a fáradtságot, hogy utánanézzen a legfontosabb tényeknek. A másik szál már sokkal kevésbé szembetűnő, mert ezen a szinten vannak azok, akiket fontos érdekek fűznek a fluorid használatához. Most erősen lerövidített formában - bármennyire is hosszúnak tűnik ez a cikk - időrendi sorrendben betekintést nyerhetünk mindkét irányba. (Jobb megoldás híján, az alábbiakban végig használni fogunk két szót, ami a magyar nyelvben nem létezik: fluoridáció és fluoridálni; mindkettő az ivóvíz ellátás fluoriddal való kezelését jelenti.)

Amikor a fluorid még méregnek számított

A fogfluorózis egy közismert jelenség, mely akkor következik be, ha túl sok fluorid halmozódik fel a szervezetben. Enyhébb esetében a fogakon elszíneződött foltok jelennek meg, míg súlyosabb esetben a fogzománc letöredezik és besötétül. Az USA-ban 1916 óta ismert, hogy a fluorid okozza ezt a jelenséget. Ennek eredményeként 1931 és 1939 között az Amerikai Közegészségügyi Szolgálat és az Amerikai Fogász Szövetség követelte, hogy a fluoridot távolítsák el a vízből olyan helyeken, ahol természetesen vagy ipari szennyeződés révén előfordul.
  Dr. H. Trendley Dean az Amerikai Közegészségügyi Szolgálattól 1931-ben felméréseket kezdett az országban, melyek azt mutatták, hogy amint emelkedik a fluorid mennyisége a vízben, úgy emelkedik a fluorózis jelensége a fogyasztókban. A 30-as évek végén Dean azt állította, hogy 1 ppm (1 mg/liter) az a fluorid mennyiség a vízben, ami minimális fogfluorózist okoz, miközben csökkenti a fogszuvasodás mértékét.

1939-ben fellépett a színen Gerald Cox biokémikus a Mellon Institute munkatársa, aki arra tett javaslatot, hogy ha a fluorid bizonyos mennyiségben káros, akkor valószínűleg kisebb mennyiségben hasznos. Egy évvel később Dr. Cox az Országos Kutató Tanács Élelmezési és Tápanyag Bizottságának a tagja lett és aktívan elkezdte a mesterséges fluoridációt szorgalmazni.

A fluorid egy másik erőteljes propagálója volt Oscar Ewing ügyvéd és magas rangú politikus, aki a Közegészségügyi Szolgálat fejeként 1947-től minden alkalmat megragadott a fluorid ügyének előbbre viteléhez. Irányítása alatt három év alatt csaknem 100 városban kezdtek el fluoridot pumpálni az ivóvízbe.

Egy másik prominens támogató Dr. Harold C. Hodge volt a Rochester Egyetem fluorid toxikológia osztályának vezetője. Dr. Hodge feladata volt megtervezni New York államban Newburgh város vizének fluoridációját és a lakosokra gyakorolt hatásának mérését.
Ma az Egyesült Államok lakossága kétharmad részének (vagyis a városi vezetékes vizet ivók többségének) az ivóvizéhez szándékosan adnak fluoridot 1-4 ppm-es mennyiségben. Ez a nagy kísérlet 1945. január 1-én vette kezdetét Grand Rapids városában Michiganben, annak ellenére, hogy nem sokkal korábban mind az Amerikai Orvosi Szövetség Lapja, mind az Amerikai Fogász Szövetség Lapja elítélően nyilatkozott róla.

1943. szept. 18-án ,,Krónikus fluor mérgezés" című cikkében az Amerikai Orvosi Szövetség Lapja többek között ezt írta: ,,A fluoridok általános protoplazma mérgek azáltal, hogy megváltoztatják a sejthártya áteresztőképességét bizonyos enzimek megbénításával. A fluor mérgezés forrásai az 1 ppm-et vagy annál többet tartalmazó fluoros ivóvíz, rovarirtásra használt fluor összetételek,... [stb.]" Figyeljük meg, hogy a fluoridáció bevezetése előtti évben az 1 ppm-es mennyiség még mérgezőnek számított.

1944. októberi számában - csak pár hónappal a fluoridos kísérlet kezdete előtt - az Amerikai Fogász Szövetség Lapja így írt:

,,A szódium fluorid egy rendkívül mérgező anyag, s bár biztonságos töménységben való használata hozzáértő személyzet szigorú felügyelete alatt hasznos lehet gyógyászatilag, más körülmények között viszont határozottan káros lehet... Azt tudjuk, hogy olyan ivóvíz fogyasztása, mely kis mennyiségű, 1,2 - 3 ppm fluort tartalmaz olyan fejlődési rendellenességeket okoz a csontokban, mint csontkeményedés, csigolyabántalom és csontritkulás, valamint golyva, és nem vállalhatjuk fel a kockázatát ilyen súlyos szervezeti rendellenességek kiváltásának egy olyan kétségbe vonható eljárás miatt, amely megelőzné gyerekeknél fogászati szépséghibák kialakulását..."

1945-ben a Grand Rapidsban már elkezdett kísérlet után az FDA [Élelmezési és Gyógyszer Minisztérium] egyik főellenőre felfedezte, hogy Massachusettsben az egyik sörgyár fluoridot tesz a sörbe. A sörgyár tulajdonosát azonnal letartóztatták és bíróság elé állították a sör megmérgezéséért. A vádirat szerint a sörben ,,hozzáadott ártalmas méreg, fluorid volt, mely az érvényben levő rendelkezés (Section 301a of the Food, Drug and Cosmetic Act) szerint veszélyes volt..." Megállapítást nyert, hogy a hozzáadott fluorid mennyisége 0.5 ppm volt. Tehát 1945-ben a fluorid a legfőbb hatóság, az FDA szerint még méreg volt, mégpedig fele akkora mennyiségben, mint amit korábban, január 1-én a vízhez kezdtek adni Grand Rapidsban. Egyébként a sörgyárat megbírságolták, a vezetője pedig félév börtönt és három év felfüggesztett büntetést kapott.

Mindezek ellenére a nagy kísérlet kezdetét vette Grand Rapidsben a már említett Dr. H. Trendley Dean irányítása alatt. Az eredeti terv az volt, hogy Grand Rapids vizét 10 éven át kezelik fluoriddal, és a 10 év elteltével a lakosság egészségi szintjét összehasonlítják Muskegon városéval, ahol nem tettek a vízbe fluoridot. Ezt a kísérletet azonban felfüggesztették, miután 1947-ben Muskegon vizét is fluoridálni kezdték, elvágva ezzel az utat az objektív, biztonságra és hatékonyságra vonatkozó tudományos adatgyűjtés előtt.

1946-ban hat másik amerikai nagyvárosban vezették be a fluoridot.

1947-ben Oscar Ewing Szövetségi Biztonsági Ügynökség fejévé való kinevezése után - mely alá az Amerikai Egészségügyi Szolgálat is tartozott - a fluorid program teljes gőzzel haladt előre, s a következő három év során 87 másik városban kezdtek fluoridot pumpálni a vízbe.

1950-ben az Amerikai Gyógyszerkönyv 24. kiadása (az 1456. oldalon) a fluori-dokat így határozta meg:

,,Heves mérgek minden élő szövet számára, mivel kalcium kicsapódást idéznek elő. Vérnyomáscsökkenést okoznak, légzési elégtelenséget és általános bénulást. Nem halálos adagok folyamatos fogyasztása maradandóan gátolja a növekedést... A fluoridot tartalmazó fogápoló szerek és belső használatra való készítmények használata nem indokolt."

A Gyógyszerkönyv ezt követő kiadásaiban a szerkesztők a teljes fenti részt kitörölték. Miért?

1950-ben az Amerikai Közegészségügyi Szolgálat Oscar Ewing irányítása alatt hivatalosan és nyilvánosan támogatását adta az amerikai vízellátási rendszer fluoridációjához. Ugyanebben az évben a 130 vállalatot tömörítő Cukor Kutatási Alapítvány elismerte, hogy a cukor az egyik legfőbb okozója a fogszuvasodásnak. Az Alapítvány pénzadományokkal látta el a Harvard Egyetem Táplálkozási Tanszékét, hogy oldja meg a fogszuvasodás kérdését a cukorfogyasztás korlátozása nélkül". Az adományok eredményeként az Egyetem megoldásnak a fluoridos vizet javasolta. A fluoridot legerőteljesebben propagáló két intézmény, a Harvard Fogorvosi Iskola és a Rochester Egyetem magas adományokat kapott a cukoripartól a fluorid kutatására.

1952-től San Francisco, Pittsburg és egy sor más nagy és kis város vizéhez elkezdtek fluoridot adni. 1960. nov. 29-én San Franciscóban egy 15 méter széles utca aszfaltja 60 méteres hosszúságban beomlott, miután egy csaknem új fővízvezeték szétpattant. Laboratóriumi vizsgálatok után kiderült, hogy a csövet fluoridos vegyszerek szétmarták; 22 000 ppm-es fluorid koncentrációt állapítottak meg a csövön. 1967. okt. 15-én a Pittsburg Press újság jelentette, hogy a 13-15 éves korú iskolás gyerekek 98%-nak girbegörbe fogai vannak Pittsburgben.

1954-ben a Christian Science Monitor újság felmérést készített 81 Nobel-díjas tudóssal a kémia, orvostan és élettan területén, kikérve véleményüket az ivóvíz fluoridációjáról. A szakemberek 79%-a nem adta hozzájárulását az ügyhöz, holott a propagálók szerint a fluoridhoz minden elismert tudós támogatását adta.

1955-ben elkezdődött a fluoridos fogkrémek forgalmazása azzal a figyelmeztetéssel, hogy ,,fluoridos fogkrém nem használandó olyan településeken, ahol a vízbe fluoridot tesznek". Ezt a figyelmeztetést két évvel később eltávolították.

A fluorid hasznos tápanyaggá változik?

1956-ban az Amerikai Fogász Szövetség Lapja közölte a Newburghben végzett demonstrációs kísérlet ,,közfogyasztásra szánt" eredményeit, melyek szerint a fluorid alacsony koncentrációban biztonságos amerikai polgárok számára. A biológiai bizonyítékot a Rochester Egyetemről Dr. Hodge szolgáltatta.

1957-ben az ALCOA alumíniumgyártó vállalat bejelentette, hogy szódium fluoridot árul településeknek az ivóvíz kezeléséhez.

1958. áprilisban az Amerikai Orvosok és Sebészek Szövetsége több mint 15 000 tagjával határozatot hozott a fluorid bevezetése ellen: ,,A Szövetség elítéli mindenféle olyan anyagnak a hozzáadását a közvízellátáshoz, melynek célja a fogyasztó fizikai vagy szellemi funkcióinak a befolyásolása."

1958-ban az elismert genetikus H.J. Muller kimutatta, hogy a fluoridok elsődleges kárt okoznak, amint belépve egy sejtbe megsértik annak genetikai összetételét.

1961-ben Svédország Legfelsőbb Bírósága az ivóvíz fluoridációját törvényellenesnek minősítette.

1964-ben Dánia betiltotta a fluoridációt. A Brit Fogász Folyóirat szerint egy négy éves 1000 angol gyerekre kiterjedő felmérés szerint semmiféle jelentős különbséget nem találtak a fogszuvasodás mértékében azok között, akik fluoridos vagy nem fluoridos fogkrémet használtak. A felmérést a fogászati és a fluorid ipartól teljesen független egyetemi professzorok végezték és az adatokat a professzoroktól független statisztikusok értékelték ki, ellentétben az USA-ban végzett felmérésekkel, melyekben közvetve vagy közvetlenül mindig benne volt az érintett iparágak keze.

1971-ben Németország betiltotta a fluoridációt. November 18-án a Svéd Parlament eltörölte az ország korábban már illegálisnak minősített fluoridációs törvényét ezzel a hivatkozással:

,,Egyszerűen nem létezik valós bizonyíték, mely alátámasztaná a fluoridáció terjesztőinek széles körben idézett állításait."

1973-ban Hollandia betiltja a víz fluoridációját.

1977-ben a Kormányközi Kapcsolatok Kongresszusi Albizottsága két teljes Kongresszusi Meghallgatást hív össze a fluorid témájában. A meghallgatás során bizonyítottá vált, hogy a fluoridációt előmozdítók ,,tudományos erőfeszítései" csaláson alapulnak és hogy létező tanulmányok minden kétséget kizáróan igazolják, hogy kb.10 000-rel több rákos elhalálozást okoz a fluoridáció az USA-ban évente.

1978-ban Lengyelországban a Pomerániai Orvosi Akadémián felfedezik, hogy a fluoridok genetikai kárt okoznak emberi vérsejtekben. Ugyanebben az évben Penn-sylvaniában megnyertek egy bírósági ügyet, mely bizonyította a fluoridáció károsságát, aminek az eredménye egy tiltó rendelkezés lett. Ez aggodalommal töltötte el a fluoridáció propagálóit, akiknek nevében az Amerikai Fogász Szövetség a következő évben kiadott egy ún. fehér papírt, melyben a fluoridáció ellenzőit ,,informá-latlan álszakértőnek" titulálta, ,,akik semmiféle minősítéssel nem rendelkeznek ahhoz, hogy beszélni merjenek olyan tudományos témákról, mint a fluoridáció és akik motivációja teljesen önző". Ezenkívül a Szövetség továbbra is kiállt ,,a fluoridáció egy életre szóló előnyei" mellett.

1979. jan. 20-án a New York Times megjelentette ezt az írást (részlet):

,,New York Állam Legfelsőbb Bíróságának esküdtszéke 750 000 dolláros kártérítést ítélt meg egy három éves brooklyni fiú szüleinek, aki 1974-ben legelső fogorvosi vizitje során halálos adagban kapott fluoridot egy városi fogorvosi rendelőben, majd csaknem öt órán át nem foglalkoztak vele egy gyermekorvosi rendelő várótermében és a Brookdale Kórházban, miközben az anyja segítségért könyörgött, a kisfiú pedig kómába esett és meghalt."

Az újságcikk leírja, hogy a fogorvos nem talált szuvasodást a fiúnál, ezért átadta őt az asszisztensének, hogy kezelje a fogait fluorid géllel. Miután az asszisztens bekente a fluoriddal a kisfiú fogait, ,,elfelejtette" utasítani arra, hogy köpje ki az oldatot öblítés után. A gyerek azt lenyelte, és öt órán belül szörnyű kínok között meghalt. (A gyerekek általában véve hat éves korukig nem tudják megfelelően kontrollálni nyelési reflexeiket.)

Ugyanebben az évben egy másik fogorvosi asszisztens, Terry Leder, írásban elismerte, hogy egy fogorvos, akinél 1969-ben dolgozott, fluorid kezelést adott egy kisgyereknek, aki azonnal rángatózni kezdett és meghalt. Leder szerint a fluorid gél 10 000 ppm fluoridot tartalmaz - jó ízűre csinálják, hogy a gyerekek ne tiltakozzanak ellene -, és kb. öt percen át hagyják a fogakon. Melbourne-ben, Ausztráliában, szintén meghalt egy kisgyerek miután elszopogatott hat fluorid tablettát.

1981-ben a japán Kanagawa Fogorvosi Egyetemen Dr. K. Ishida által végzett kutatások szerint a szervezetben akár már 1 ppm mennyiségű fluorid is (minimálisan ennyit adnak Amerikában a vízhez) megzavarja a kollagén termelést. (A kollagén a legbőségesebb és egyik legfontosabb fehérje a szervezetben, mely egyik fő alkotórésze a bőrnek, ínaknak, izmoknak, porcoknak, csontoknak és a fogaknak.) Ez a kollagén lebomlásához vezet, csontritkulást, csontrákot, törékeny csontokat és fogakat okozva, valamint rombolja az összekötő szöveteket, melyek a szerveinket a megfelelő pozícióban tartják.

1986-ban a Rocky Mountain Méregellenőrzési Központ 87 fluorid mérgezésről tett jelentést. Egy 13 hónapos baba meghalt. A szódium fluorid (ami a fogkrémekben is van) a leggyakoribb oka az egy anyagtól származó heveny mérgezéseknek gyermekek körében.

  1989. márc. 30-án a Kaliforniai Egészségügyi Hivatal jelentette, hogy a Niagara márkájú üveges vízben 450 ppm fluoridot találtak. A hivatal vezetője, Kenneth Kizer figyelmeztette a lakosokat, hogy ennek az üveges víznek a fogyasztása végzetes lehet.

1990. júl. 21-én Chuck Filippini elvitte 8 éves kislányát a fogorvoshoz, ahol az fluorid kezelést kapott. Két órával később a lányra betegségroham jött, majd három napon belül meghalt. Ugyanebben az évben az Amerikai Fogász Szövetség sajtóközleményt ad ki, mely szerint az ivóvíz fluoridációja a legbiztonságosabb, leghatékonyabb és legtakarékosabb közegészségügyi módja a fogszuvasodás csökkentésének".

A rákosodás nő, az intelligencia csökken

1991-ben az Országos Rák Intézet vizsgálni kezdte az amerikai lakosság körében a fluoriddal kapcsolatba hozható rákos megbetegedések mutatóit. Bizonyítékot találtak ,,növekvő mértékű csont és ízületi rákra minden korosztályt egybevéve, főleg a 20 éven aluliaknál megfigyelhető tendenciák miatt, ami megállapítható volt a fluoridált megyékben, de nem volt észlelhető a nem fluoridált megyékben..." A Rák Intézet részletekbe menőbb tanulmányokat is készített Washington és Iowa állam több megyéjében. Ezek szerint:

A 20 éven aluliaknál a csont és ízületi rákok aránya mindkét nemnél 47%-kal emelkedett Washington és Iowa fluoridált területein az 1973-80-tól 1981-87-ig terjedő időszakban, míg 34%-kal csökkent a kevés fluoridot tartalmazó részeken.

A 20 évesnél fiatalabb fiúk között a csontrákosodás aránya 70%-kal nőt a fluoridált részeken, míg 4%-kal csökkent a nem fluoridált területeken."

1992-ben állami adatok szerint 144 millió amerikai fogyasztott fluoridot a vizében. (Ez ma már 160 millió.) Ugyanebben az évben Michael Perrone törvényhozó alkalmazott New Jerseyben megkérte az FDA-től a boltokban kapható fluorid tablettákra és cseppekre vonatkozó összes biztonsági és hatékonysági felmérést. Hat hónapos huzavona után az FDA elismerte, hogy nincs a birtokában adat arról, hogy a fluorid tabletták vagy cseppek biztonságosak vagy hatékonyak.

1995-ben kínai kutatók tanulmányozták 907 iskoláskorú (8-13 éves) gyerek intelligenciaszintjét a köztük található fogfluorózis függvényében. A kutatók azt találták, hogy olyan gyerekek intelligenciahányadosa, akik között közepesen vagy erősen elterjedt a fluorózis, alacsonyabb, mint azoké, akiknél kis mértékű volt vagy nem fordult elő fluorózis. Az intelligencia fejlődését a jelek szerint hátrányosan befolyásolta a fluorid fogyasztása." (3)

1997. jan. 2-án a Környezetvédelmi Hivatal (EPA) 1500 tudóst, mérnököt és egyéb szakembert képviselő szakszervezete az alábbi bejelentést tette: ,,A tagjaink átvizsgálták az elmúlt 11 év alatt felhalmozódott bizonyítékokat, beleértve az állatokon és embereken végzett járványtani vizsgálatokat, melyek okozati összefüggést mutatnak a fluorid/fluoridáció és a rák, genetikai károsodás, idegrendszeri károsodás és a csontbetegségek között."Dr. Hardy Limeback professzor beismeri tévedését!

1999-ben Kanada és a világ egyik legismertebb fluorid támogatója, Dr. Hardy Limeback professzor a Torontói Egyetem Preventív Fogorvosi Tanszékének vezetője, valamint a Fogászati Kutatás Kanadai Szövetségének elnöke egy drámai fordulat keretében elnézést kért a tanszékétől és diákjaitól azért, hogy addig támogatta a fluoridációt.

,,A preventív fogászat vezetőjeként szólva - mondta Dr. Limeback az arizonai The Tribune újságnak adott interjújában 1999. dec. 5-én -, elmondtam, hogy szándékomon kívül félrevezettem a kollégáimat és diákjaimat. Az elmúlt 15 évben visszautasítottam a mindenki számára elérhető toxikológiai információ áttanulmányozását. A gyermekeink megmérgezése a legtávolabb esett tőlem." Dr. Limeback szerint ,,három év alatti gyermekeknek sohasem lenne szabad fluoridos fogkrémet használniuk. Csecsemő formulát pedig soha semmilyen körülmények között sem szabad torontói [fluoridos] csapvízzel elkészíteni! Soha!"

Dr. Limeback döntésében szerepet játszott a legnagyobb kanadai élő kísérlet két nagyváros között.

,,Itt Torontóban - mondja, - 36 éve adunk fluoridot a vízhez. Mégis Vancouverben, ahol sohasem volt fluoridáció, alacsonyabb a fogszuvasodás mértéke, mint Torontóban!"

2000. jún. 29. Az Amerikai Fogász Szövetség álláspontja: "Az Amerikai Fogász Szövetség több mint 40 éve támogatásában részesíti a közösségi vízellátás fluoridáció-ját, mint a fogszuvasodás megelőzésének biztonságos és hatékony módját... Sajnos, a fluoridáció biztonságára és hatékonyságára vonatkozó elsöprő erejű bizonyítékok ellenére, még több mint 100 millió amerikai nem élvezheti a fluoridos víz előnyeit."

Referenciák:
1) Muller, Symposium on Emphysema and Chronic Bronchitis: "Do Air Pollutants Act as Mutagens?", Aspen, Colorado, June 13-15, 1958
2) U.S. Public Health Service, "Review of Fluoride Benefits and Risks", Washington D.C.: Department of Health and Human Services, February l991
3) X.S. Li et al, "Effect of Fluoride Exposure on Intelligence of Children", Fluoride magazine, Vol 20 No. 4

Valóban kell a szervezetnek a fluor?

Azt már tudjuk, hogy a fluorid fogyasztása nem biztonságos, de vajon hatékony-e? És ha kiderül, hogy nem hatékony - és nem is biztonságos -, akkor mégis mit keres a vizünkben, a fogkrémünkben és lerakódva a szervezetünkben?

És még mindig orvosok százai ragaszkodnak a fluorhoz!

Nos, a fentiekből láthatjuk, hogy egy olyan látszólag egyszerű, szinte mindenki által evidensként elfogadott kérdés, mint a fluorid használata, valójában mennyire bonyolult és ellentmondásos lehet. Azonban az eddigiek csak bevezetésnek számítanak, s teljességgel eltörpülnek a folytatáshoz képest. A kutatások egyre inkább azt támasztják alá, hogy a fluor és a fluoridok rendkívül veszélyesek az emberi szervezetre nézve. Egyes összeesküvés elméleteket pártoló tudományos körök azt gyanítják, hogy a "hivatalos" orvosi és egészségügyi állásfoglalás nem véletlenül fluor párti, és az sem véletlen, hogy számtalan nagynevű tudós és kutató fluor és fluorid ellenes tanulmánya soha nem láthatott napvilágot az ortodox tudományos magazinokban. Szerintük ez azért van, mert a fluor engedelmességre szoktat, és ezzel tudják befolyásuk és kontrolljuk alatt tartani a lakosságot. A hivatalos állásfoglalás még mindig az, hogy fluorra szükségünk van! Az orvosi egyetemeken, és a gyógyszerészeti karokon is ezt tanítják!

A fluor, mint fontos nyomelem

A fluor egy fontos nyomelem, amelyre a szervezetnek nagy szüksége van a csontok és a fogazat felépítésében. Tudom, ez eddig pontosan úgy hangzik, mint a hivatalos állásfoglalás. Akkor hogy is van ez?

Minden elemnek és vegyületnek lehet szerves és szervetlen formája. Ez a fluorra is igaz! A szerves forma legtöbbször zöldségekben és gyümölcsökben fordul elő, a lehető legtökéletesebb formában és biokémiai környezetben, pontosan úgy, ahogy azt a szervezetünk megkívánja.

A szervetlen - azaz a hozzáadott - fluor és annak sói, vegyületei nem természetes kötésben találhatóak, ezért a szervezetünk idegen anyagként fogja fel azokat. Ezért van az, hogy a hozzáadott fluor még a megengedettnél alacsonyabb mennyiségben is káros hatást fejt ki a szervezetre.

Még nem mérgező elemek és vegyületek esetében is, ha szervetlen formát alkalmazunk (eszünk, vagy iszunk meg, kenünk magunkra, lélegzünk be), nem tolerálja túl jól a szervezet - jobb esetben nem ismeri fel és nem hasznosítja, rosszabb esetben méreganyagként lerakja valamelyik szervünkben.