Miután sikeresen elvégeztem Csíkszeredában 1994-ben az erdészeti szaklíceumot és teljesítettem az akkor még kötelező sorkatonaságot 1996-ban, nagy lendülettel váltam a város erdészeti hivatalának az alkalmazottjává. Kezdetben "bogarász" volt a beosztásom egy évig, vagyis a fenyőerdők rovar kártevőinek tanulmányozásával és nyomon kísérésével foglalkoztam. A munka mellett koreai harcművészetet tanultam és edzőterembe jártam. Mindez ugye szép és jó: a Földön létező egyik legszebb szakmában dolgozok a szülőföldemen, mellette lendületes taekwondo edzések. Egy tökéletes élet kibontakozása. Mi kellene több egy "induló" fiatalnak? No igen de!
Az 199?- ben történt széldöntés után, amikor több százezer köbméter fenyőerdő tört le egy vihar után, elindult az emberi lélek legkomolyabb pusztulása. Éspedig: megszületett a "zöld arany" fogalma. Kapzsiságtól fátyolos szemekkel érkeztek a hivatalhoz az erdőtulajdonosok, fafelvásárló- megmunkáló cégek és ilyenné vállt sok erdészeti szakember is. Így született meg a famaffia fogalma.(!)
Egy kis történet, hogy a kedves olvasó megértse az én állásfoglalásomat ezekben az "ígéretes" időkben:
1998-ban a feletteseimmel járva a vág-tereket a hegyeken, hogy tisztességesen folyik-e a széldöntés kitermelés, az egyik akkori kis-főnök meglát egy fészit(balta) neki támasztva egy erdei munkásház falának. Szól nekem, hogy vegyem fel és tegyem be a terepjáróba. Rákérdezek, hogy jól hallottam-e, mondott? Megismételte a társai előtt. Mire a válaszom: Engem arra tanítottak, hogy más dolgait ne vegyem el! Ha kell neki, vegye el ő. Nem vette el és jött a válasz: "Isvánka ebbe az őszinteségbe bele lehet halni!" Ha ne legyen önuralmam, akkor felrúgtam volna, mint a bolond gombát.
Ahogy teltek szelíden a hónapok nem volt unalmas az élet: szembe kellett nézzek a bürokráciával, fatolvajok lesése és elriasztása éjjel- nappal. És megszülettek a kérdések: Ennyi volna az egész? Erre születtünk? Hosszú csendes bódorgásaim során nagyon jól tudtam elemezni a történéseket. Az erdőben soha sem az aranyat láttam, hanem a csendet, vadakat és ezekből a legszebbeket. Ha vihar volt akkor is kint voltam, szakadó esőben a szarvascsorda elázva csodálkozva és nem elriadva nézett rám, ahogyan csendesen elmegyek mellettük talpig terepszínű ruhában, néha jól elázva. Valahol a Lassie tv sorozat tökéletes képmását kerestem.
Látván, hogy mi zajlik a szakmám körül, és mivel rá is voltam edzve 2000-ben felmondtam és 2001 elején jelentkeztem a Francia Idegenlégióba öt éves szolgálatra. Sikeresen le is gyúrtam ezeket az éveket. Ugyancsak 1998-ban ismertem meg majdani feleségem, akkor még 15 éves volt. Szervezőként ő kért fel, hogy sulibulikban vigyázzunk néhány társammal a rendre. 2002 nyarán újra találkozva a leendő feleségemmel összekapcsoltuk életünk szálait, 2005-ben eljegyzés, majd a 2006-os leszerelésem után 2007-ben összeházasodtunk.
A külföldön töltött évek során volt szerencsém megismerkedni olyan emberekkel, akiktől megkaptam a figyelmeztetéseket, hogy mi is van az egész életmódunk mögött, milyen hatások hatnak nagyon erősen a mi mindennapi életünkre. Itt csak címszavakkal: a pénz és minden amit mozgat, a klór és fluor hatása az emberi szervezetre, a gyors éttermi étkezés. Mindegyik témára rá lehet és kell kutatni a világhálón!
Ebben az időben, 2006-ban ennyit tudtam, de ez is elég volt hogy megváltoztassam viszonyomat e dolgokkal szemben. Éspedig: külföldön megtakarítottam minden centet, továbbá nincs semmi hitel, ráálltunk a tudatos vásárlásra, a vizet főzés és ivás előtt egy napig kitettük a Napra, hogy semlegesítse a klórt belőle, illetve két éven át forrásvizet hordtunk, a fluoros fehéren szépen habzó fogkrémeket leváltottuk 98 százalékos agyag alapú fogkrémre, és persze otthoni házi ételeket eszünk- ritkán vendéglőit.
A 2008-as évben termékértékesítési ügynökként dolgoztam egy építőipari cégnél. Itt is a kezdet jó volt, de amikor a "váltság" miatt leépítések következtek kiléptem és újra az állami erdészeti hivatalnál vállaltam munkát 2009-től 2011-ig . Hiányoztak a hegyek, meg a vadon, de a két év alatt itt is siralmas helyzetek váltogatták egymást: szekeres és autós fatolvajok kergetése, ha rajtütés volt a hegyeken a jól nevelt csendőrségi segítség már kérte is a báránylakomát, holott ők ezért vannak fizetve, a tulajdonosok között egymás meglopása és lehetne még sorolni.
A csendes erdei sétáim alatt megfogalmazódott bennem, hogy ezek a rendszerek, ahogyan ki vannak építve az országban és nemcsak, nem tisztelnek se földet, sem embert, sem Istent. Világosan láttam az emberi sorsok tragédiáját: Légy engedelmes élő-halott gyermek, állj be a kerékvágásba és dolgozz életed végéig, adózz, ne gondolkozz, ne kérdezz, öregségedre légy gyógyszerfüggő, majd nyugdíjason minél hamarabb távozz az élők sorából és add át a helyed a következő ilyen nemzedéknek. Végeztem egy elgondolkoztató számítást az ember életének az éveiről: Az embernek átlag 70 évéből 57 éven át nincs saját, mély gondolata, csak követi a rendszert, 23 év 6 hónap alvás, 9 év munka napi 8 órával, 16 éves korig gyerekkor meg az iskolák döntenek na és a szülők által nyújtott világnézet. 4 év 6 hónap vásárlás napi két órával, tévézés két év napi egy órával, két év betegség-káros szenvedélyek-stressz. Maradt 13 év! Egy biztos: az ember nem erre teremtetett. Eljutottam arra a következtetésre, hogy az embereknek való jó minőségű élelem termelésével lehet teljes életet élni és mindezt persze a családommal együtt. Piaci kutatást végeztem, meg sokat beszélgetve emberekkel megerősítettem elgondolásomat.
Így, mivel megadatott a lehetőség, újra szerződést vállaltam a Francia Idegenlégióval. Ahogy elindultam már tudtam, hogy mennyi anyagi tőkére lesz szükségem. Akkor úgy gondoltam, számoltam, hogy 0,5 hektár ribizli ültetvény terménye és feldolgozása elég a megélhetésünkre. Lépéselőnyre is tudtam számolni a kezdésre, mivel vannak erre megfelelő területeink.
2011 júniusában, fél évvel a szolgálatkezdés után, beszélgetve komámmal elmondtam neki is a terveimet. Ekkor kaptam meg tőle 100 giga-bájt dokumentumot és filmet, hogy sokkal több mindent lehet termelni és nem egészen jó ötlet feltenni mindent egy bizonyos terményre. Így találkoztam a permakultúra fogalmával. Erről a rendszerről indítom az újabb fejezeteket. Ugyancsak ebben az időszakban fejlődtünk tovább a minőségi vízfogyasztásunkkal, éspedig megvettünk egy fordított ozmózis szűrőt és fel is szereltük a konyhai vízhálózatra, de mindez a következő bejegyzésekhez tartozik.
Látván, hogy mi zajlik a szakmám körül, és mivel rá is voltam edzve 2000-ben felmondtam és 2001 elején jelentkeztem a Francia Idegenlégióba öt éves szolgálatra. Sikeresen le is gyúrtam ezeket az éveket. Ugyancsak 1998-ban ismertem meg majdani feleségem, akkor még 15 éves volt. Szervezőként ő kért fel, hogy sulibulikban vigyázzunk néhány társammal a rendre. 2002 nyarán újra találkozva a leendő feleségemmel összekapcsoltuk életünk szálait, 2005-ben eljegyzés, majd a 2006-os leszerelésem után 2007-ben összeházasodtunk.
A külföldön töltött évek során volt szerencsém megismerkedni olyan emberekkel, akiktől megkaptam a figyelmeztetéseket, hogy mi is van az egész életmódunk mögött, milyen hatások hatnak nagyon erősen a mi mindennapi életünkre. Itt csak címszavakkal: a pénz és minden amit mozgat, a klór és fluor hatása az emberi szervezetre, a gyors éttermi étkezés. Mindegyik témára rá lehet és kell kutatni a világhálón!
Ebben az időben, 2006-ban ennyit tudtam, de ez is elég volt hogy megváltoztassam viszonyomat e dolgokkal szemben. Éspedig: külföldön megtakarítottam minden centet, továbbá nincs semmi hitel, ráálltunk a tudatos vásárlásra, a vizet főzés és ivás előtt egy napig kitettük a Napra, hogy semlegesítse a klórt belőle, illetve két éven át forrásvizet hordtunk, a fluoros fehéren szépen habzó fogkrémeket leváltottuk 98 százalékos agyag alapú fogkrémre, és persze otthoni házi ételeket eszünk- ritkán vendéglőit.
A 2008-as évben termékértékesítési ügynökként dolgoztam egy építőipari cégnél. Itt is a kezdet jó volt, de amikor a "váltság" miatt leépítések következtek kiléptem és újra az állami erdészeti hivatalnál vállaltam munkát 2009-től 2011-ig . Hiányoztak a hegyek, meg a vadon, de a két év alatt itt is siralmas helyzetek váltogatták egymást: szekeres és autós fatolvajok kergetése, ha rajtütés volt a hegyeken a jól nevelt csendőrségi segítség már kérte is a báránylakomát, holott ők ezért vannak fizetve, a tulajdonosok között egymás meglopása és lehetne még sorolni.
A csendes erdei sétáim alatt megfogalmazódott bennem, hogy ezek a rendszerek, ahogyan ki vannak építve az országban és nemcsak, nem tisztelnek se földet, sem embert, sem Istent. Világosan láttam az emberi sorsok tragédiáját: Légy engedelmes élő-halott gyermek, állj be a kerékvágásba és dolgozz életed végéig, adózz, ne gondolkozz, ne kérdezz, öregségedre légy gyógyszerfüggő, majd nyugdíjason minél hamarabb távozz az élők sorából és add át a helyed a következő ilyen nemzedéknek. Végeztem egy elgondolkoztató számítást az ember életének az éveiről: Az embernek átlag 70 évéből 57 éven át nincs saját, mély gondolata, csak követi a rendszert, 23 év 6 hónap alvás, 9 év munka napi 8 órával, 16 éves korig gyerekkor meg az iskolák döntenek na és a szülők által nyújtott világnézet. 4 év 6 hónap vásárlás napi két órával, tévézés két év napi egy órával, két év betegség-káros szenvedélyek-stressz. Maradt 13 év! Egy biztos: az ember nem erre teremtetett. Eljutottam arra a következtetésre, hogy az embereknek való jó minőségű élelem termelésével lehet teljes életet élni és mindezt persze a családommal együtt. Piaci kutatást végeztem, meg sokat beszélgetve emberekkel megerősítettem elgondolásomat.
Így, mivel megadatott a lehetőség, újra szerződést vállaltam a Francia Idegenlégióval. Ahogy elindultam már tudtam, hogy mennyi anyagi tőkére lesz szükségem. Akkor úgy gondoltam, számoltam, hogy 0,5 hektár ribizli ültetvény terménye és feldolgozása elég a megélhetésünkre. Lépéselőnyre is tudtam számolni a kezdésre, mivel vannak erre megfelelő területeink.
2011 júniusában, fél évvel a szolgálatkezdés után, beszélgetve komámmal elmondtam neki is a terveimet. Ekkor kaptam meg tőle 100 giga-bájt dokumentumot és filmet, hogy sokkal több mindent lehet termelni és nem egészen jó ötlet feltenni mindent egy bizonyos terményre. Így találkoztam a permakultúra fogalmával. Erről a rendszerről indítom az újabb fejezeteket. Ugyancsak ebben az időszakban fejlődtünk tovább a minőségi vízfogyasztásunkkal, éspedig megvettünk egy fordított ozmózis szűrőt és fel is szereltük a konyhai vízhálózatra, de mindez a következő bejegyzésekhez tartozik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Tessék mondani